Nyitnikék

Újra itt egy tavasz, és nekünk is „nyitni kék”, újranyitni boltokat, vállalkozásokat, a normális életet. És élni kék.

Újra. Ahogy régen. Elértük a két és fél millió beoltottat. Nyitni próbálunk. És hinni, bízni abban, hogy ez a jó döntés. Hogy elég lesz ahhoz, hogy ne legyen negyedik hullám, hinni, hogy mérsékeltük a veszélyt.

Közben oltunk, ahogy bírunk. Hinni és bízni kell. Futjuk a versenyt az idővel, a vírusmutációkkal, a kimerültséggel, a bezártságunk frusztrációival. Van, aki fél a nyitástól, van, aki tüntet érte. „A gyerekeknek kell az iskola” – érvel az egyik. „De hazahozhatják a betegséget, a család még nincs beoltva” – így a másik.

Bárcsak ne kellene ilyen döntéseket hozni. Ez a mi generációnk háborúja. Itt és most, ezt nekünk kell megvívnunk a láthatatlan ellenséggel. Tizennégy hónapja hadban állunk. Kitartunk és nyitunk. Az élet győz.