Lepárlás

Apám is. A pincében. Titokban. Náluk ez egyfajta hagyomány volt, nem feltétlenül szabadságharc. Nem hagyták kárba veszni azt, ami a gyümölcsfákon fölöslegben maradt.

A sokholdas almáskert már rég a múlté, mi pedig kevesebbek lettünk egy családi tradícióval. Újra kellene tanulni, hasonlóan ahhoz a huszonezer házifőző-készülék tulajdonoshoz, akik a hungarikumkészítők táborát gyarapítják. Végzik az előírások – vagy a helyi szokások – szerint a gyümölcs erjesztését, lepárlását, érlelését, pihentetését, és nem ízesítik, színezik, édesítik a párlatot. Ahogy az a Hungarikumok nagykönyvében elő van írva.

Pálinkaverseny-szervezőtől tudom: a főzők között kialakult egy kísérletező kör, akiknek az ismeretei gyarapítják a szakmai tudást. Nem hektókban gondolkodnak, hanem néhány literben. Titkos főzeteik nekik is vannak. Egyikük elárulta: ő túl van már a sárgarépa, a petrezselyem és a zeller lepárlásán is. Csakhogy ezek egyikét sem lehet pálinkának nevezni. Lepárlásukra pedig nem jár adómentesség január 1-jétől. S hogy az ízük vajon milyen, én nem tudom…