Utazunk

Gyerekkori emlékem, hogy a miskolci belvárosból a Bulgárföldig szó szerint tömegnyomor uralkodott a buszokon, alig kaptam levegőt, számoltam a megállókat, hogy végre leszállhassak. Azt ugyanis nem láttam, éppen hol járok, annyira körülvett a bácsik és nénik sűrűje. A jelzőgombot nem értem el, és mindig meg kellett kérnem valamelyik felnőttet, hogy legyen szíves megnyomni a gombot. Ezt utáltam a legjobban, gyerekként idegen felnőttet megszólítani. Hamarosan villamosra váltottam, mert azt mondták az osztálytársaim, hogy az egy kicsit levegősebb. Valóban az volt.

Heves viták tárgya manapság a közösségi közlekedés. Pedig mindannyiunk érdeke, hogy elegendő busz és villamos suhanjon a nagy városokban. Mert ha ez jól működik, akkor szívesen hagyjuk otthon az autónkat, tisztább lesz a levegő, egészségesebbek leszünk. Kár tehát politikai vitákat generálni a közösségi közlekedés kapcsán.

Kapcsolódó cikk:

Az utasok örülnek a sűrítésnek