Állatvédő együttműködés

Egy teljes civil állatvédőkből álló csapat teszi a dolgát csendesen, de annál aktívabban a Kazincbarcikai járásban Benkéné Németh Bettina vezetésével.

– Világéletemben imádtam a kutyusokat, és állatorvos szerettem volna lenni. Aztán valóban az egészségügyben helyezkedtem el, de ápolóként. Közel tíz éve önkéntesként mentem és gazdásítom a kidobott kutyákat és nagy ritkán cicákat. A rossz körülmények között tartottakat pedig próbálom elkobozni és elhozni a gazdáktól, amiben a jegyző és a polgármester is segítségemre van, akik időnként anyagilag is támogatnak – osztotta meg Bettina. – A munkám mellett két gyermeket nevelek, úgyhogy aktívan a délutáni órákat tudom erre szánni. Leginkább a környék állataival foglalkozom, de volt már rá példa, hogy Sajókazára vagy Borsodnádasdra hívtak, illetve Nyíregyházáról kerestek meg.

Sokan segítenek

A faluból már öt önkéntes kapcsolódott be az állatmentésbe.

– Alapvetően egyedül mentek, de nagy örömömre egyre több civil csatlakozik a kezdeményezéshez. Az önkénteseimet a sétáltatásban, etetésben, kenneltisztításban vagy közös rendezvények esetén tudom mozgósítani. A falusiaktól sok, főleg tárgyi adományt kapok. A többi költséget saját magunk fedezzük, amiben a férjem rengeteget segít. Jó kapcsolatot ápolok a Noé Állatotthon Alapítvánnyal, a Csellengők Állatotthon Alapítvánnyal, illetve a Gyömrői Árvácskák Állatotthonával, akiknek évente segítőnapot szervezek. Miskolcról a MÁSA-val vagyok szorosabb együttműködésben és magánszemélyekkel, például az Avasról. A környékbéli állatorvosokkal is jóban vagyok, ha szükséges, házhoz jönnek. A parvovírus a leggyakoribb betegség a menhelyeken, azért mindig az ellen oltatok először – magyarázta az állatvédő.

Viselkedési teszt

Az örökbefogadási szerződés és az utólagos ellenőrzés elrettenti a rosszakarókat.

– Nekem otthon két kennelem van és négy saját kutyám, ezért arra törekszem, hogyha hozzám kerül egy kutyus, akkor minél hamarabb ideiglenes befogadót, menhelyet vagy gazdát találjak neki a közösségi média segítségével. Először megfigyelem az állat viselkedését, és ha valami furcsát tapasztalok, kikérem a kiképző ismerősöm véleményét. A legnagyobb támaszom ebben a kislányom. Ha ugat a gyerekre a kutya, akkor óvatosabb vagyok. Most például egy háromlábú labrador lakik nálam, akit a lányom hozott ki először a kennelből, úgy, hogy lement négykézlábra és ugatott előtte. Egyébként 0–12 hetesnél fiatalabb kölyköket nem adok örökbe, és mindig ragaszkodom a szerződéskötéshez, ami már eleve egy szűrő. Hogyha esetleg hamarabb gazdásodna a kutyus, mint hogy befejeződne az oltási programja, akkor kimegyek ellenőrzésre, és az ivartalanítási kötelezettséget is felmérem, ami nálam mindkét nemre érvényes – mesélte beszélgetőtársunk.

Ellenőrizni kellene

A felelős állattartás tekintetében még fejlődnünk kell.

– A legnagyobb problémának azt látom, hogy nem alakult ki a kultúrája az állattartásnak Magyarországon. Mivel az ebek nagy részét nem ivartalanítják, ezért rengeteg genetikailag sérült állat születik. A nehézségeik azonban csak később, már a gazdához kerülve derülnek ki, szőr-, bőr- és szembetegségek tekintetében. Véleményem szerint sokkal gyakrabban kellene hatóságilag ellenőrizni a gazdásítás folyamatát, az oltási programokat, az ebösszeírást, és több állategészségügyi telepre lenne szükség – zárta.