Vonzotta a piros tűzoltóautó - Egy gyerekkori álom vált valóra

Tiszaújváros - A fokozatosság a titka mindennek, az elején takarékoskodni kell az energiával. Interjú: Pauska Krisztián tűzoltóval.

A több mint egy évtizede tűzoltóként dolgozó Pauska Krisztiánnal készített interjú megmutatja, hogy igenis valóra válhatnak a gyermekkori álmaink. „Ahogyan más katona, focista, mentős szeretett volna lenni gyerekkorában, én már akkor eldöntöttem, hogy tűzoltóként szeretném a pályafutásomat kezdeni. Na persze, akkor még nem feltétlenül a nemesebbik felét láttam a dolognak, hanem mint minden fiút, a nagy piros tűzoltóautó vonzott leginkább”. Krisztián abszolút győztesként tarolt Miskolcon és meg sem állt a 18. emeletig.

Hogyan szoktál ezekre a versenyekre készülni?

Mivel nincsenek szabályok arra vonatkozólag, hogy hogyan jutunk el a célig, így kondiedzések, hagyományos edzések és a lépcsőzést elősegítő gyakorlatok szerepelnek a listán. Mentálisan csak a verseny előtt készülök, a 40 perces bemelegítés során kikapcsolok teljesen és csak a versenyre koncentrálok.

Na de nem elég, hogy a fel kell jutniuk a célig, ráadásul teljes öltözetben, ami akár 25 kilo­gramm is lehet. Van valamiféle taktikád a szuper eredmény elérése érdekében?

Nyilván, ez teljesen egyéni döntés, hogy ki mire alapozza a győzelmet. Miskolcon egy picit elsiettem a dolgokat, nagyon megtoltam az elejét, kifulladtam a végére. Szerintem a fokozatosság a titka mindennek, az elején takarékoskodni kell az energiánkkal, a közepétől pedig megpörgetni az eseményeket. Ezzel a módszerrel értem el az egyéni csúcsomat, a 2 perc 25 másodperces eredményemet.

A való életben is sajnálatos módon előfordulnak olyan helyzetek, amikor másodperceken múlik egy-egy ember élete. Melyik a legextrémebb helyzet, amire vissza tudsz emlékezni?

Valójában nem a FER létesítmény kapja az elsődleges riasztást, azonban a számomra legnagyobb kihívást és legfélelmetesebb helyzetet a 2015-ben történt Olefin 1-es robbanás okozta.

Esenczki Fruzsina