Kormoránok jártak a halastónál, Tapolcán

Miskolc - Elszaporodtak a kormoránok Miskolctapolcán, a madarak valószínűleg a befagyott Tisza-tóról jöttek ide, a meleg vizű tóhoz – kereste meg szerkesztőségünket olvasónk, aki a napokban 40 madarat számolt meg a csónakázótónál.

– Találékony madarakról van szó! A kormoránok a nagy halakra is veszélyesek, mert kicsípik az oldalát – ezt már Fekete György, a miskolctapolcai csónakázótó bérlője mondta telefonos megkeresésünkre. – Nem úgy vadászik, mint a jégmadár, ami szintén van a tónál. Jégmadár egyébként olyannyira van, hogy a nagyszigeten költ. A napokban több fotós is kereste, sőt Győrből is volt turista fényképezni. Ami biztos, hogy kedden és szerdán már nem láttam a kormoránokat.

Ma már nem ritka

Nem tudni viszont egyelőre, hogy mennyi hal veszett oda abból, amit Fekete György telepített a tóba a közelmúltban, ez később derülhet ki. Érdekes tény viszont, hogy Fekete István Tüskevár című regényében Matula bácsi a következőket mondja: „Kárókatona; kormoránnak is mondják. Úszik, mint a hal, bukik, mint a vidra, de jól röpül is. Pokolbélű fajzat, de bántani nem szabad, mert az egész országban már csak itt vannak, meg még egy-két helyen.”

Hazánkban akkoriban egyenesen ritkaságszámba ment az előfordulásuk, 1980-ig a veszélyeztetett fajok kategóriájába sorolta a Vörös Könyv. Az 1970-es évek végén még csak 50 ezerre becsülték az európai állományt, jelenleg másfél milliónál is többről beszélnek a szakemberek. Magyarországon mintegy háromezer kárókatona fészkel, de ősszel az északi területekről lehúzódó csapatok több ezerrel is megnövelik a számukat. A halászok és a horgászok szerint valóságos kormoráninvázió van a halastavak környékén. Károkozása a közvetlen kár (halfogyasztás) mellett jelentkezik a halak megsebzésében, a halak (főként téli) zaklatásában (stresszokozás), illetve fészkelőhelyeken az ürülékükkel okozott természetvédelmi kárban (faállomány pusztulása).

ÉM-JLI