Jegyzet: A legolcsóbb reklám

Megrökönyödtek a szentesi családok az elmúlt ősszel, amikor összetalálkoztak egy szombat délután a Nyíregyházi Állatparkban. Reggel, amikor elindultak egymástól függetlenül az alföldi városból, nem gondolták volna, hogy pár órával később több száz kilométerre lakóhelyüktől ismerősökkel sétálnak majd szembe - M. Magyar László jegyzete.

E kis epizód alapján akár azt is mondhatnánk, hogy lám, „minden út a Nyíregyházi Állatparkba vezet”, mindenesetre tény: egyre nagyobb hírneve van határon belül és kívül ennek a látványosságnak, méltán lehetünk büszkék rá.

Mindez a kis történet azt is jelzi: ha valahol különleges látnivalóra, egyedi programra van lehetőség, akkor pénzzel, idővel és fáradtsággal nem törődve felkerekednek a turisták, hogy megismerkedjenek új dolgokkal, hogy új, számukra még ismeretlen tájakat fedezzenek fel, hogy pihenjenek és kikapcsolódjanak. Ha a sok jó program mellett még érzik az ott élő emberek vendégszeretetét, kedvességét, akkor kifogyhatatlanul, vég nélkül mesélik majd az élményeiket a barátoknak, a munkatársaknak, akikben aztán óhatatlanul is felébred a vágy, hogy nekik is látniuk kell azt a vidéket, nekik is meg kell kóstolniuk azokat a gasztronómiai különlegességeket, amelyek ilyen hatást váltottak ki másokban. Egy-egy település népszerűsítéséhez, a vendégek odacsábításához nem kell drága hirdetés, nem kell reklám, nincs szükség az országot behálózó óriásplakátra, helyettük beszélnek az élmények, s ettől egy falunak, egy városnak nem kell jobb reklám.

Lám, lám, milyen egyszerű is a recept. Csakhogy a turisták elvarázsolásában a látnivalók és a programok mellett éppúgy fontos szerepe van a taxisofőrnek, a hotel portásának, a kereskedőnek, a fagylaltárusnak, mint az utca emberének, vagyis mindannyiunkon is múlik, hogy milyen emlékekkel és élményekkel távoznak megyénkből a kirándulók, a turisták...