Nézőpont: Nedves föld(i)jeim!

Nincs még vége a télnek, hiszen február – szokása szerint – tartogathat kellemetlen meglepetéseket, ám a mezőgazdák már mind türelmetlenebbül figyelik az időjárást, lesik a határt, milyen reményekkel, mikor kezdhetik már végre az idei munkát - Galambos Béla jegyzete. 

Jónak tartják a magyar mezőgazdaság idei kilátásait az agrár tárca háza táján is, ahol a beérkező információk alapján az őszi vetések állapotát jóval biztatóbbnak ítélik az előző évinél.

A növények fejlettsége az egy évvel ezelőttihez képest gyökeres fordulatot mutat. Az őszi vetések, vagyis a búza és az káposztarepce állományok majd kétharmada minősíthető jónak, negyede közepesnek, s csak egy tizede gyengének. A januári határ szívet melengető képe nagy részt a kedvező időjárásnak köszönhető és persze a korábbi évek aszályai után magukba szállt gazdák szakmai munkája is benne van. A romló terméseredmények nyilván rádöbbentették őket, hogy ha kevés a csapadék, még inkább ügyelni kell a termesztés technológia precízebb alkalmazására.

Szerencsére az elmúlt ősztől kezdve végre megemberelték magukat az égiek is. A legszebb éveket idézően kaptuk fentről az áldást. Meteorológus elemzés szerint miként az ország nagyobb részén, megyénkben is megszűnt a talaj felső fél méterében a vízhiány, de az egy méteres rétegben is – a kétszer ilyen szomjas szatmári földeket kivéve – már csak 29 centiméter csapadékra volna szükség ahhoz, hogy a gazdák homlokán kisimuljon egy-két ránc. Tudom, rájuk férne..