Bicegős trónfosztás

Itt vannak a mozgássérültek. Hiába szépítjük, vetünk be minden „álhumánumot”: ők mások, mint az átlagos, egészséges emberek. Az ő életük sokkal nehezebb, például eljutni egyik helyről a másikra. Pedig ők is szeretnének tanulni, családot alapítani, gyereket nevelni, dolgozni. A társadalom, hogy enyhítsen valamit amúgy is nehéz helyzetükön, megpróbál(t) segíteni. Ott volt a „benzinjegy”, de megszűnt, mert sokan „eladták”, visszaéltek vele. Aztán jött a külföldi kedvezményes gépkocsi-beszerzés. Kinek a zsebébe vándoroltak a forintok? Az ügyeskedők húztak az egészből a hasznot! Ezt is megszünetették.

Maradt a gépkocsihoz jutási támogatás, és az ingyenes parkolásra jogosító kártya. Szerencsére, előbbivel – szabályozottsága miatt – nehéz csalni, de az egyes esetekben előnyt jelentő kártya már jó terep a „haramiáknak”. Hogyne bántana minden jó érzésű embert, amikor látja, hogy a makkegészségesek, kaján mosollyal az arcukon a betegek létezését gátolják, teszik még nehezebbé.

Félő, hogy egyszer az állam is beleun mindebbe, és, ahogy az előző támogatásokkal is tette, megszűnteti azt. Talán reményt adhat, hogy az EU-ban mindenhol jár ez a kedvezmény, így a magyarok sem vonhatják meg egy tollvonással, és inkább az érintettek kérésének meghallgatásával, a szigorítás fogja letaszítani képzeletbeli „mozgássérült trónjukról” az erre jogosulatlanokat.

• Belefáradtak a szélmalomharcba
• Minden mozgássérült Mercivel jár?
• Súlyosan sérült érdekek parkolásnál
• Korzó: Rokkantkártyával sem ingyenes a parkolás

- Dankó Mihály -