Bajnoki menet a Lajta fennsíkon

Ukrajna után Ausztria csábította Hídvégi-Üstös Pált, a Tisza Nagykövetét és népes csapatát. A hagyományőrzés jegyében júliusban Rákóczi első győztes csatájának helyszínén, a Bajnoknak nevezett területen serénykedtek az emlékhely helyreállításában, szeptember elején pedig már a Lajta fennsíkon meneteltek a Felső-Tisza vidékiek.

– Azon dolgozom, hogy a népek összefogását megvalósító II. Rákóczi Ferencnek egy határon átnyúló rendezvénnyel állítsunk emléket az ausztriai Marcus Aurelius Menet mintájára – említette Hídvégi-Üstös Pál, akivel együtt teljesítette a 40 kilométeres távot Károlyi Béla rendőr őrnagy, a Kölcsei Határrendészeti Kirendeltség vezetője, munkatársa, Szabó Zsolt rendőr törzszászlós, Borbély Péter, a tiszabecsi II. Rákóczi Ferenc Körzeti Általános Iskola igazgatója, Borbély Balázs Nyíregyházáról, valamint Nagy Zoltán és Szabó László Tiszabecsről. Bruckneudorfban, a Benedek Laktanyában volt a rajt, ahol a nemzetközi mezőnyt németül, magyarul, szlovákul, olaszul is köszöntötték a szervezők, majd reggel 8-kor eldördült a startpisztoly.

40 kilométer 10 óra alatt

– Összesen 10 óra állt a 40 kilométer legyőzésére. A katonai és rendőr alakulatok, csapatzászlóval az élen teljes menetfelszerelésben, 10-20 kilogrammos hátizsákokkal haladtak. A Gödöllői dombságra emlékeztető, dimbes-dombos tájon, ősgyepes területeken és erdősávokon keresztül vezetett az utunk. Az első, 14,5 kilométeres távot minden nehézség nélkül gyűrte le a csapat, csak Szabó Zsolt igazította többször is az edzőcipőjét a vízhólyagoktól tartva.

Az első ellenőrzőponton leves, sütemény, csokoládé, gyümölcs, üdítő és katonaorvosok vártak bennünket. Ott kezelésbe vették Zsolt sarkát, aki – hála a szakszerű ellátásnak – már minden nehézség nélkül vette később az akadályokat. A második etapban 13,5 kilométert kellett teljesíteni, mielőtt újra szusszanhattunk a frissítőállomáson. A lelkesedés a nap végére már lankadni kezdett, fél háromkor futott neki a csapat az utolsó 12,5 kilométernek. A térdek recsegtek, a lábak már csak rutinból vitték az embert, a Fertő-tó csodálatos látványa sem enyhítette a fájdalmakat. A szintidő előtt egy órával menetelt be a magyar különítményünk a célba – vízhólyagokkal, de élményekkel, és a kiváló teljesítmény felemelő érzésével.

– Reméljük, hogy jövőre már Rákóczi nyomában is menetelhetünk katonákkal és hagyományőrzőkkel együtt Magyarországon, illetve Ukrajnában – tette hozzá végezetül Hidvégi-Üstös Pál.

- Ladányi Tóth Lajos -