2018.10.14. 09:48

Nagyapaként lett Mr. Olympia

Miskolc - A világbajnoknak harcolnia kellett a súlyokkal, munka előtt és után.

Mészáros Lászlóval, egy halom fekvenyomó-világcsúcs birtokosával, a sportág szövetségi kapitányával 70 nappal az 50. születésnapja előtt, az erre az évre tervezett három versenye közül az utolsó erőpróbáját megelőzően beszélgettünk.

Las Vegas 280, Prága 280. Nagyszombaton is ennyi lesz?

Szép lenne. A jövő hét végén majd meglátjuk, ez lesz az éven a harmadik versenyem és egyben az utolsó is, mármint az idén.

Jól összesűrítette, egy hónapba belefért mind a három.

Így, közel az ötvenhez nem lehet hosszan elnyúló csúcsformát hozni. A több mint harminc év alatt azzal azért tisztában lettem, hogy mit bírok el, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy megmaradhassak az élversenyzők között.

Mire van szüksége?

Edzésekre. De nem a szuper gépeken, ahol ilyen meg olyan izomcsoportot lehet fejleszteni, így meg úgy. Próbáltam, de a munkát nem lehet megúszni, a rúd kell hozzá, és a súlytárcsák. Ezeket nem lehet pótolni semmivel. Ugyanazokkal az eszközökkel készülök, mint a ’80-as évek végén. Igaz, az edzésszám egy picit lejjebb ment, életkoromból adódóan nekem már elég heti 3-4 alkalommal a másfél órás penzum, mert a regenerálódáshoz mostanság több időre van szükségem.

Mi volt az adag az elején?

Heti 5×2 óra.

Hogy kezdődött?

1986-ban mentem le először konditerembe szétnézni, mert ahol laktam, a közelében nyílt egy ilyen. Előtte karatéztam, nem voltam edzetlen állapotban 18 évesen, és akkor, 75 kilós fiúként mindjárt az elején 100 kg-ot képes voltam fekvenyomni. Mondták, hogy ez jó, mert az már valami, ha valaki a saját testsúlyát képes kinyomni. Pár nappal később 100 kg-mal már szériáztam, és jó érzés volt, hogy idővel egyre több súlyt tudtam felpakolni a rúdra.

Utána pedig jöttek a versenyen elért eredmények.

Jöttek, de csak hét évvel azután, hogy először lementem az edzőterembe. Eszemben sem volt, hogy versenyezzek, úgy beszélt rá Kaliczki István, aki tulajdonképpen az első edzőm volt. Az 1993-as magyar bajnokságon estem át a tűzkeresztségen, 192,5 kg-mal országos csúccsal lettem első, aminek egyenes következménye lett, hogy az abban az évben, decemberben Budapesten megrendezett vb-n engem indítottak a 82,5 kilogrammos súlycsoportban Magyarország színeiben. Emlékszem, szakadó hóban mentünk a fővárosba, és óriási drukk volt bennem. Akkor a hatodik lettem, nem égtem le, és ez a helyezés további motivációt adott. Azért kezdtem el dolgozni, hogy a saját teljesítményemet javítsam, és hogy ezzel együtt másokat magam mögé utasítsak.

Mit kellett ehhez feladnia, mivel járt ez?

Feladni? Semmit. Harcolni kellett a súlyokkal, munka előtt és után.

Előtt és után? Hogyhogy?

Úgy, hogy három műszakban dolgoztam, radiátorokat hegesztettem, és volt, amikor munka előtt, volt, amikor munka után mentem le a konditerembe.

Meddig csinálta ezt így?

Nagyjából addig, amíg profi versenyekre kezdtem el járni. Úgy másfél évtizeddel ezelőtt saját vállalkozásba kezdtem, egy üzletet nyitottam, aminek a profilja a testépítéssel, erőemeléssel szoros összefüggésben van, akkor volt munkahelyváltásom.

Huszonöt éve versenyez, és ezalatt rengeteg sikert ért el fekvenyomásban. Ha kérhetném, tudna adni egy listát arról, melyik évben, hol és mit ért el?

Sajnos nem. Az elején nem gondoltam, hogy ez ennyi időn át tart majd. Úgy voltam vele, hogy mivel 25 évesen kezdtem el versenyezni, lesz pár évem a sportágban, elindulok néhány megméretésen, és kész. De nem így alakult. Mivel az elején nem kezdtem el naplózni, menet közben, amikor ez felvetődött bennem, már nem láttam értelmét. Ahogy most sem, hiszen kb. 200 versenyt kellene összerendeznem magamban, és ez nagyon nagy fának tűnik.

De azt azért csak tudja, hogy mennyi világcsúcsot ért el…

Lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok, de nem tudom pontosan. Azt igen, hogy amióta 2006-ban profinak álltam, minden súlycsoportban, amelyben versenyeztem, vagyis 90 kilogrammban, 100-ban, 110-ben, 125-ben és 140-ben is értem el világrekordot.

De az érmekről, a kupákról, azok feliratairól így utólag összeállíthatná a saját sporttörténelmét…

Gondolja? Azért ennek van gyenge pontja.

Mégpedig?

Nem mindegyiket hoztam haza. Lehet, hogy csodálkozni fog ezen, de a trófeák egy részét már a helyszínen elajándékoztam. A boltomba már nem fér be több, a feleségem azt mondta, hogy haza már ne vigyek egyet sem, mert annyi van a házban, hogy nem fér el több. Így azokat, amiket olyan versenyeken nyerek, amelyen már értem el győzelmet, előfordul, hogy meg sem próbálom becsempészni a lakóhelyemre, egyszerűen ott helyben elajándékozom.

Tényleg csodálkozásra adott okot. De az első világcsúcsára csak emlékszik…

Hú, ez régen volt, de a boltban kint van a falon, 1999-ben Győrben volt ez. Jaj, nem! Bocsánat, nem, mégsem. 1996-ban Balassagyarmaton, 90 kilogrammban 235 kilót tudtam kinyomni. De azt azért tudom, hogy 2006-ig, amíg amatőrként, vagyis az IPF szövetség égisze alatt versenyeztem, összesen 5 világbajnoki és 4 Európa-bajnoki címet szereztem.

Gondolom, arra is emlékszik, mi a legutóbbi világrekordja.

Természetesen, a 140 kilogrammos súlycsoportban a 303,5 kilogramm.

Szuper. Gondolom, ennek köszönhetően kapott meghívást Las Vegasba, a Mr. Olympia versenyre.

Valószínűleg ez is közrejátszott ebben, bár a Mr. Olympia az egyik amerikai szövetségnek a versenye, és oda szinte kivétel nélkül csak azokat hívják meg, akik az IPL megméretéseken rajthoz állva jó eredményeket értek el.

Ön az IPL-en belül mire volt képes?

Nem indultam egy versenyükön sem, mert nekem ennek a szövetségnek a megméretései messze vannak. Itt, Európában is van néhány nagy szervezet, a WPC, amit szeretünk, a GPC, amelyik népszerű, és a múlt hónapban éppen Egerben rendezett vb-t, amelyen ezernél is több sportoló vett részt, köztük a fiam, aki 110 kilogrammban 227,5 kilóval a második lett a súlycsoportjában. Aztán van még a WRPF, az orosz központú szövetség, és itt van a WUAP, amelynek Nagyszombaton lesz a jövő héten a vb-je, és ami nem attól érdekes, hogy ott is rajthoz állok, hanem hogy ekkor dől el, megkapja-e Miskolc ettől a világszervezettől a 2020-as vb rendezési jogát.

Az alma nem esett messze… Mennyire terelte a fiát az erőemelés felé?

Semennyire. Szívesen jött le velem az edzőterembe, és ha már ott volt, dolgozott is keményen, és ennek vannak eredményei. Dávid fiam 26 éves, tűzoltó, és neki köszönhetően két hónapja már nagyapa vagyok.

Közel 50 évesen hogy bírja, meddig csinálja még?

A múltkor egy kicsit fájt a derekam, korábban nem nagyon volt ilyen. Addig csinálom, amíg bírom, amíg a világ legjobbjai között tartanak számon. Nem a mastersben, ahol életkorom alapján szerepelhetnék, hanem az úgynevezett elitben. És mivel már most is van meghívásom a következő évi Mr. Olympiára, van miért dolgoznom.

Berecz Csaba