Majdnem abbahagyta, aztán Magyar Kupa-győztes lett Horti Dóra

Miskolc - Bő fél évvel ezelőtt még a visszavonulás gondolata foglalkoztatta a kupadöntő MVP-jét, Horti Dórát.A 2015/16-os évad női kosárlabda Coop Magyar Kupa győztese az Aluinvent-DVTK együttese lett, miután a pénteki, a miskolci városi sportcsarnokban megrendezett döntőben 69-60-ra nyert a tavalyi év MK-győztese az Uniqa Sopron ellen. A meccs MVP-je, legértékesebb játékosa a diósgyőri center, Horti Dóra lett, aki csapata legtöbb pontját szerezte, szám szerint 15-öt, és a mezőny legeredményesebb lepattanózója volt, 13 labdát szedett össze a palánkok alatt. Úgyhogy nemcsak egy csapataranyat gyűjtött be a 28 éves kosaras, hanem egy egyéni díjat is. Arra a kérdésre, hogy van-e még ott hely, ahol a többi díját is őrzi, a három-három magyar bajnoki arany-, ezüstérmet és ugyanennyi Magyar Kupa-aranyat, valamint a lengyel bajnoki és kupaezüstöt, a Dodi becenéven ismert kosaras a következőket mondta:

– Van otthon, Szarvason, anyáéknál egy vitrin, ahol ezeket tartom, tartjuk, és biztos, hogy addig a szülői házban marad, amíg nem dől el, hogy hol fogunk majd élni a párommal, de az esküvő után, az otthonteremtés közben azért majd igyekszem ezeknek is méltó helyet találni.

Van-e kedvence?

Kíváncsiak voltunk arra, hogy egy gyakorlott nemesfémgyűjtőnek van-e kedvence, azzal együtt is, hogy mindegyik érem mögött bizonyára egy-egy szép történéssor rejlik.

– Mindegyik külön történet, a múltban az idehaza szerzett érmek életemnek egy korábbi szakaszára esnek, és azóta már egy picit másképp látok néhány dolgot – válaszolta a 195 centi magas játékos. – Amikor felvetődött, hogy esetleg itt, Diósgyőrben játsszak, és leültem a klub vezetőjével, Szabó Tamással tárgyalni, majd Maikel López vezetőedzővel is, a magyar válogatottal nem sokkal voltam túl egy kudarccal végződött hazai Eb-n, ami után engem is megszóltak, megtaláltak. Megmondom őszintén, nagyon komolyan foglalkoztatott a gondolat az Eb után, hogy befejezem a kosárlabdát, és ezen a negatív perióduson a vőlegényem és a szüleim segítettek át, és ilyen szempontból jól jött Tamás megkeresése, mert lehetőséget adott arra, hogy elfeledtessem azt, ami nyáron történt. Borzasztóan motivált az ajánlat, hogy egy sikeres, egy felfelé ívelő közösség tagja legyek, ahol bebizonyíthatom, hogy tudok értéket teremteni.

Annyira más

Arra a közbevetésünkre, hogy ez a kupadöntőben tökéletesen sikerült, és a szakzsargon szerint egy jó játékosnak elég akkor jól játszania, amikor a legjobban kell, így reagált a center:

– Jól hangzik, de van, amikor döcög a szekér, a csapatnak sem megy úgy, ahogy szeretnénk, és nekem sem, de úgy érzem, hogy itt van türelem. Amikor az alapszakaszban hazai pályán alulmaradtunk a Sopronnal szemben, én nem hallottam negatív hangokat a közönség részéről, csak azt éreztem, éreztük, hogy szeretik ezt a csapatot a vereség ellenére, és hisznek benne, hogy legközelebb másként történnek a dolgok. Úgyhogy a döntő előtt iszonyatosan motivált voltam, ilyen szurkolótábor előtt ez nem is lehetett másképp. És bár van már aranyam, ez a mostani, a Miskolcon szerzett annyira más, mint a többi. És ezt nem azért mondom, mert profi játékos nem nyilatkozhat mást, hanem azért, mert ezt így érzem, ezt gondolom. Nap nap után tapasztalom, hogy itt a sportszerető embereknek mennyire fontos a kosárlabda, és őszintén mondom, ekkora szeretetet pályafutásom alatt még egy helyen sem kaptam. És most boldog vagyok, hogy valamit visszaadhattam, hogy részese lehetettem egy kollektív örömszerzésnek. És igen, örülök, hogy jól ment a játék, de ha kimaradt volna az elején a dobásom, akkor is ugyanaz a tűz égett volna bennem, mert az ilyen kőkemény meccseken nem tudok érzelmek nélkül játszani. Igaz, hogy 5–6 éve is fontos volt, hogy győzzünk, mentünk, hogy nyerjünk, de itt nemcsak magunkért mentünk, hanem azokért is, akik körülveszik a kosárlabdát, akik megszólítanak az utcán, vagy akár csak egy hajrával köszönnek, ha szembe­jönnek. A döntő óta sokan gratuláltak, nemcsak személyesen, hanem üzenetekben, és tudom, hogy akiknek jelentek valamit, azok örülnek ennek a sikernek, ahogy én is.

Arra a kérdésre, hogy mivel nyert a Diósgyőr a döntőben, Horti Dóra így felelt:

– Szerintem azzal, hogy a meccs elején sikerült meglepni a Sopront, mert kemény védekezéssel kerültek szembe. Tánya, Liszi, Roneeka és Timi volt fent kezdőben, és annyira jól mozogtunk, jól segítettünk be egymásnak, hogy ellenfelünk nem tudta gyors, lerohanós játékát játszani, amit szeretnek. Le­blokkoltak, 8 perc alatt csak 4 pontot szereztek. És a lepattanókat is jól szedtük a meccs folyamán, pluszban a közönségben is benne volt, hogy nekünk szét kell szednünk az ellenfelet.

Miért ne lehetne?

Mint azt a játékostól megtudtuk, volt egy „kis ünneplés” a kupasiker után, de ő az elsők között indult haza, és szombaton hajnali háromkor már otthon is volt.

– Elfáradtam, elsősorban fejben. Ez a három nap három meccse nem volt kevés, szükség volt erre a kétnapos pihenőre, mert már itt van a következő meccs, kedd hajnali indulással, utazással Franciaországba, az újabb fontos Európa Kupa-mérkőzésre – mondta Horti Dóra, aki arra a kérdésre, hogy lehet-e ott is hasonló taktikus, jó játékkal előrukkolni, így felelt: – Szerintem ez az MK-győzelem még jobban összehozta az amúgy is egyben lévő csapatot. Az Európa Kupa-győzelmek mellett ez a mostani Magyar Kupa-siker további löketet adhat. Egyébként pedig, ha valami jól működött a legutóbbi meccsen, az miért ne lehetne még jobb?

- Berecz Csaba -

Horti Dóra éremgyűjteménye: