Lélekben kell "ott" lenni száz százalékosan

Miskolc - Interjú Szabó Gézával, a DVTK labdarúgócsapatának korábbi sikeredzőjével.A diósgyőri labdarúgás legeredményesebb edzője Szabó Géza. Vele beszélgettünk a mostani MK-döntő apropóján.

A salgótarjáni tréner vezetésével kétszer hódította el a kupát a DVTK (1977, 1980) és vele nyert bajnoki bronzérmet az együttes 1979-ben. A szakvezető 1973 nyarán lett a vezetőedző, Preiner Kálmán segítője, 1974 tavaszát azonban már ő dolgozta végig a gárdával, amely azon az évad végén felkerült az NB I/B-ből az NB I-be. 1981. január 3-ig (ez távozásának hivatalos dátuma) 215 élvonalbeli mérkőzésen ült a piros-fehérek kispadján.

- Mit szól ahhoz, hogy a DVTK 33 év után ismét bejutott a Magyar Kupa – korábbi Magyar Népköztársasági Kupa – döntőjébe?

Szabó Géza: Örülök neki. Emellett még az is eszembe jut, hogy mennyire elment az idő...

- Vasárnap, ha meghívná vagy a klub, vagy a szövetség, eljönne a Puskás-stadionba?

Szabó Géza: Egyelőre nem készültem, jobbára a televízióban nézem a futballmeccseket. Ha úgy adódna, és nem ütközne semmilyen más dologgal, akkor lehetne róla szó. Egyébként járok Budapestre, hiszen a fiamék ott laknak, a stadion sincs messze tőlük.

- 1977-ben és 1980-ban is nyert kupát a Diósgyőrrel. Hogyan gondol vissza erre a két eseményre, mik ugranak be először?

Szabó Géza: A hetvenhetes siker, legalábbis én így éreztem, kimozdította a DVTK-t a melankóliából, tartása lett a csapatnak. Tudásban nem lettünk többek, mint előtte, de önbizalmat adott, mert bebizonyítottuk, hogy mi is vagyunk olyan jók, mint egy akkor sztárnak mondott pesti klub. Ennek tudatában jobban mertünk játszani, vállalkozni, és jöttek is az eredmények. Hetvenhétben az utolsó mérkőzést Hatvanban a Vasassal vívtuk, nem készültünk ünneplésre, de még győzelemre sem, mert a híres angyalföldiek voltak a másik oldalon. Az MLSZ is úgy számolt, hogy ők nyernek, aztán majd Budapesten megünneplik az aranyérmet. Aztán másként alakult. Emlékszem, a hatvaniak adtak mezt, abban fotóztak le bennünket. Az ottani Búzavirág vendéglőben vacsoráztunk, a csapatnak mindig is nagyon jó volt a humora, ezt ekkor is megmutatták a fiúk, miként az énektudásukat. Nagyjából ezzel telt az idő Egerig, ott volt az újabb megálló, a Szépasszony-völgyben... Három évvel később Veszprémben nem volt nagy dáridó, igaz, a szövetség képviselői jobban felkészültek, a kupát már ott megkaptuk. Az M7-es autóúton a mi buszunk versenyzett a Vasas buszával... Miskolcra beérve, a Villanyrendőrnél nem lehetett balra fordulni a Széchenyi utcára, de a sofőrünk nagy dudálás közepette mégiscsak bekanyarodott a tilosba. A fiúk kimutogatták a kupát, ezzel jelezték, hogy bocsásson meg mindenki nekünk azért, hogy rossz helyre fordultunk...

- Amíg eljutottak a döntőig, elég sok mérkőzésen kellett pályára lépni...

Szabó Géza: Ez így van, és egyik sem volt könnyű, még az alacsonyabb osztályúakkal vívottak sem.

- Egyébként látta a DVTK – Videoton Ligakupa-döntőt?

Szabó Géza: Hogyne. A Diósgyőr azzal nyert, vagy legalábbis sokat számított, hogy hamar két gólt szerzett. Egy ilyen előny ad egyfajta alapot egy meccsnek. A Videoton feljött, de egynél többször nem tudták áttörni a védőfalat.

- A mostani Diósgyőrből tetszik valakinek a játéka?

Szabó Géza: Sajnos, annyira nem ismerem a csapatot, de van ez a fiatal gyerek... a Bacsa Patrik... Úgy tudom, hogy ő saját nevelésű játékos. Benne látok valamit. Ez kell, kellene, minél több miskolci, borsodi játékos. Nekünk, annak idején éppen abban volt az erőnk, hogy majdnem mindenki helyi futballista volt. Tudom, változtak az idők, kinyíltak a határok, jöttek új szabályok, de ez oda vezet, hogy aki fiatal és jó játékos, az amilyen hamar feltűnik, az olyan hamar el is tűnik külföldre. Szerintem ezeknek a gyerekeknek előbb le kellene tenniük valamit itthon az asztalra, megedződni, és aztán amikor minden szempontból készek, akkor mehetnének szerencsét próbálni máshová. Az ember óhatatlanul is hasonlít, és azt látom, hogy a mi időnkben, beleértve a Diósgyőrt is, magasabb szinten volt a foci.

- Amíg a DVTK-nál volt, rengeteg alkalommal találkozott az Újpesttel, meccselt ellenük. Milyen a mérleg?

Szabó Géza: Az idősebbek tudják, hogy a Dózsa a Belügyminisztérium csapata volt. De nem kellett nekik semmilyen hátsó segítség, támogatás, mert olyan tudású játékosaik voltak, hogy bárkit, bárhol le tudtak győzni. Volt egy-két jobb eredményünk ellenük, de be kell vallani, hogy ritkán, többnyire ők nyertek, néha nagyobb arányban is.

- Akkor Várhidi Pál volt a negyedik kerületiek edzője. Nagyokat taktikázhattak a kispadon...

Szabó Géza: Igyekeztem mindenkire a megfelelő tudású embert állítani, de nem volt könnyű az olyan klasszisok ellen, mint Fazekas vagy Törőcsik... Mi nem területet védtünk, és tolódtunk, hanem keményen embert fogtunk. Ez sok energiát elvitt, de fel voltunk rá készülve fizikailag, ezen a téren az egyik legjobbak voltunk az NB I-ben. Ez ellen sok csapat semmit sem tudott tenni.

- Ismeri személyesen Sivic Tomislavot, a DVTK vezetőedzőjét?

Szabó Géza: Nem, még nem találkoztunk.

- A televízión keresztül mi „jön le" róla?

Szabó Géza: Szigorú alaknak tűnik... A szakmai munkáját megítélni nem tudom, mivel nem láttam egy edzését sem, de az eredményei alapján azt kell mondjam, hogy egy hozzáértő szakember.

- A kupadöntők előtt volt valami egyedi módszere, mit csináltak a csapattal?

Szabó Géza: Nem csak a kupadöntők, hanem valamennyi mérkőzés előtt egyéni elbeszélgetéseket tartottunk, ezzel ment el egy fél nap. Ha mondjuk szombaton játszottunk, akkor pénteken délben megkezdtük a szakmai és pszichés előkészületeket, külön-külön mindenkivel. Valamennyi játékossal tudattuk a tennivalókat, úgy gondolati, mind egyéb más téren. Nagyon fontos, hogy az adott futballista pontosan tisztában legyen a feladatával és mindez fölébressze benne a felelősséget. Amikor már vonult ki a csapat a pályára, az összes játékos tudta mit kell csinálnia, ha esik az eső, vagy fúj a szél. Egy példa erre: 1977 őszén a török Besiktas volt az ellenfelünk a KEK-ben, tudtuk, hogy Isztambulban negyvenezren lesznek a stadionban, ezért leginkább lelkileg kellett helyrepakolni a csapatot.

- Mit vár a kupadöntőtől, milyen eredményt?

Szabó Géza: Érdekes csapat ez az Újpest, egyszer jobban fociznak, egyszer gyengébben... Debrecenben bár kikaptak, mégsem nyújtottak rossz teljesítményt, aztán most nyertek 6-1-re. Fennáll a kérdés: hogyan érzik majd magukat a Puskásban és hogyan érzi majd magát a DVTK, hiszen egyikük sem otthon lesz. Az biztos, hogy a DVTK-nak megijednie nem kell, csak játssza azt, amit tud. Salamon Józsival néha szoktam beszélgetni, ő állítja, hogy a pontrúgásoknál felelőtlen kissé a csapat, ha ez így van, akkor komolyabban oda kell állni az ember mellé. Jól fejelő játékosai a Diósgyőrnek is vannak és olyanok is, akik gyorsak, ezt ki kell használni. A lényeg, hogy lélekben teljesen legyen ott a csapat minden tagja, és akkor az eredmény sem marad el. Gratulálok fiatal kollégámnak, hogy eddig eljuttatta a DVTK-t, remélem, ugyanúgy elindul ez az egész, miként mi elindultunk 1974 táján, kívánom, hogy kövesse a remélt kupasikert bajnoki érem és újabb kupaarany.

- Molnár István -