A busszal is versenyeztek

Miskolc - Salamon József szerint nagy dicsőség volt az 1980-ben aratott MNK-diadaluk is.A DVTK hajdani sokszoros olimpiai válogatottja szabadkozással kezdte, amikor emlékidéző beszélgetésre kértük.– Részben csalódást fogok okozni – „nyitott" a volt középhátvéd. – Napok óta keresem-kutatom az akkori élményeimet és egyre jobban bosszant, hogy az eltelt harmincnégy esztendő kikezdte a memóriámat, nekem sok minden a feledés homályába merült. A Vasas ellen aratott 3-1-es sikerünk góljai közül azonban a szemem előtt lebeg Kutasi Laci találata. Balhátvédünk Fükő Sanyi beívelését a 16-os sarkáról, kapásból vágta a hálóba. A veszprémi meccs előtt egyébként „alakítottam" egy nagyot. A folyosón elszívtam egy cigarettát, közben összefutottam Mészöly Kálmánnal, a piros-kékek egykori legendás játékosával, majd mesterével, aki a Szepesi-érában a szövetségi kapitányi tisztségig jutott. A Szőke Szikla megrökönyödve nézett rám, hogy mit csinálok, én pedig ezt mondtam neki: „Most erre van szükségem ahhoz, hogy megnyerjük kupát." Kerekítette a szemét, majd elváltunk, s két óra múlva már MNK-győztesként jutott eszembe ez az eset, amely máig megmaradt bennem.

A kupadöntő után a Vasas busza hamarabb gördült ki Veszprémből, mint a diósgyőriek társasgépkocsija. Mindkét jármű Budapest felé haladt, amikor...

– Észrevettük, hogy a Vasas előttünk halad az úton – folytatta Salamon József. – Ekkor elkezdtük cukkolni Rozman Lászlót, a sofőrünket, hogy micsoda dolog ez. Elvégre miénk a kupa, mi vagyunk az elsők, a közúton azonban a piros-kékek mögött araszolunk. Rozi rálépett a gázpedálra, majd 120-szal megelőztük a fővárosiakat, akiknek átintegettünk. Mutogattunk a győzelmi trófeára, aztán kortyolgattunk a benne lévő pezsgőből, a Vasas ászainak arcára meg ráfagyott a mosoly. Az akkori kupasiker véglegesítette b, az MLSZ rádiós elnökének korábbi, azóta elhíresült mondását, mely szerint „Diósgyőr a magyar labdarúgás fővárosa".

Emberek maradtak

Mennyit ér ma az 1980-ban elért DVTK-dicsőség? Salamon József szerint egyre jobban felértékelődik:

– Akkoriban többnyire a fővárosi csapatok uralták a magyar labdarúgás palettáját – mondta a volt bekk. – Mi megtörtük a budapesti hegemóniát és ez sok embernek, sok klub- és sportvezetőnek nem tetszett. Talán mosolyt fakasztó gondolatok ezek manapság, amikor az NB I első három helyét általában vidéki alakulatok foglalják el. Akkoriban mégsem voltunk nagy sztárok, vagy a mostani szóhasználattal élve celebek, sőt ma sem vagyunk azok. Mi labdarúgók voltunk, olyanok, akik a földön jártak és megmaradtak szerény, egyszerű embereknek. Nekem személy szerint az viszont nagyon jólesik, hogy most újra „elővettek" engem, sőt a volt csapattársaimat is. Utódainknak pedig azt kívánom, hogy ők is nyerjék meg a serleget, hogy újabb harmincnégy évvel később, 2048-ben is legyen miről írnia az Észak-Magyarországnak.

ÉM-KT