Megmutatják magukat a diósgyőri női szurkolók

Miskolc - A jövő vasárnapi, Videoton elleni bajnoki előtt összeállnak egy fotózásra a diósgyőri női szurkolók.A Diósgyőri Női Szurkolói Klub egy, a maga nemében egyedülálló esemény szervezésébe fogott bele. 2013. november 24-én, vasárnap, a Diósgyőri VTK – Videoton FC NB I-es labdarúgó bajnoki kezdete előtt egy órával, vagyis 15.30-kor a DVTK stadion főbejáratánál (az eredményjelző alatt) egy fotózásra hívják, várják a hazai drukkerek hölgytagjait, akiket arra kértek, kérnek, hogy lehetőleg piros-fehérben érkezzenek erre a találkozóra.

– Az ötlet a Diósgyőri Női Szurkoló Klub egyik tagjától, Kispál Évától származik, ő vetette fel, hogy meg kellene mutatnunk, hogy mi nők, lányok erősek, hűségesek vagyunk, akkor is a csapat mellett állunk, ha éppen kikap, mondjuk a Ferencvárostól – mondta a Diósgyőri Női Szurkolói Klub egyik oszlopos tagja, alapítója, Juhász Hilda. – Ezzel a fotózással a klub, a diósgyőri labdarúgás értékére szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, arra, hogy itt nem egy játékos produkciója a fontos, még csak nem is a csapaté, hanem a klubnak a létezése. Hogy van miért élni, van kit, illetve mit szeretni.

A családi belépő

A Diósgyőri Női Szurkolói Klub 2011 áprilisában, az NB II-ben lejátszott és vendégsikerrel zárult Nyíregyháza – Diósgyőr bajnoki után alakult meg, és azóta a létszáma a közösségi oldalon folyamatosan gyarapszik.

– Páran a megalakulás előtt is ismertük egymást a meccsekről, de akkoriban vetődött fel, hogy mi nők is picit szorosabbra fűzhetnénk a Diósgyőrhöz való tartozásunkat, és megalakíthatnánk a magunk külön szurkolói csoportját – tudtuk meg Juhász Hildától. – A facebookon létrehozott csoportunk létszáma azóta folyamatosan gyarapszik, ma már ott tartunk, hogy több mint 1500-an csatlakoztak hozzánk. A Diósgyőri Női Szurkolói Klub tagjai nem együtt, nem közösen járnak a meccsekre, hanem saját baráti társaságaikkal, de a DVTK szeretete összeköt minket. Igyekszünk élni a magunk női szurkolói világát, és ha olyat látunk, amiről úgy érezzük, hogy azt képviselnünk kell, azt felvállaljuk, ilyen volt például a családi belépő ügye is, azt hiszem szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ennek a bevezetését annak idején nekünk sikerült kiharcolni.

Már 200 visszajelzés

Juhász Hilda szerint a Diósgyőri Női Szurkolói Klub abból a szempontból mindenképpen egyedülálló az országban, hogy egyetlen honi csapat mellett sem alakult ki ilyen női közösség.

– Én öt éves korom óta járok DVTK meccsekre, Csáki Józsi bácsiékkal kezdtem, aztán később fociztam is az Unió Áfészben, és a Miskolci Postásban is. Bár az elmúlt évtizedekben nagyon sok minden változott az életben, egyvalami viszont nem, ez pedig a DVTK szeretete – válaszolta arra a kérdésünkre a szurkolói klub egyik alapítója, hogy honnan a klub, a foci iránti vonzalom, majd pedig arra vonatkozó kérdésünkre, hogy mit vár ettől a mostani fotózós akciótól, a következőket mondta: – Eddig mintegy 200 fő jelzett vissza, hogy jelen lesz a fotózáson, én nagyjából ekkora létszámmal már elégedett lennénk, hiszen ekkora, egy csapathoz tartozó női tábor tudtommal még soha nem állt össze Magyarországon. Titkon pedig abban reménykedünk, hogy ezzel az akcióval más városokban, több hölgytársunk is kedvet kap ahhoz, hogy kilátogasson egy focimeccsre, mert félnivalójuk, ahogy nekünk nincs, úgy nekik sincs, és mert a futballmeccsek csodás miliőjének, hangulatának az élvezete nem csak a férfiak privilégiuma.

ÉM-BCS

Egy másik oszlopos

Kóczi Judit szintén egyik oszlopos tagja a Diósgyőri Női Szurkolói Klubnak, aki a DVTK-val való kapcsolatának történetét így írta le:– Négy éves voltam, amikor először elvittek focimeccsre, az apukám volt az, aki imádta a csapatot, neki köszönhetem, hogy megmutatta nekem, hogy miről is szól ez az egész. Aztán később egy ideig nem jártam, jártunk a DVTK mérkőzéseire, mert elköltöztünk Miskolcról, de amikor ismét a város lakója lettem, újra kezdődött minden. Volt még egy költözés, amikor csak a távolból kísérhettem figyelemmel a csapat szereplését, de 2009-től ismét rendszeres meccsre járó vagyok. Olyannyira, hogy ebben az évben csak két hazai mérkőzést hagytam ki, az egyiket, amikor beteg voltam, a másikat akkor, amikor a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére – munkahelyi elfoglaltságom miatt – nem tudtam kimenni a stadionba. De a Videoton ellen, és a fotózáson természetesen ott leszek, és arra biztatok minden olyan hölgyet, aki csak egy kicsit is DVTK drukkernek tartja magát, hogy csatlakozzon hozzánk, mutassuk meg, hogy ebben is mi vagyunk a legnagyobbak.