ÉM-interjú Kemény Dénessel

Kattogtak a fényképezőgépek,

forogtak a kamerák, szinte a ceremónia

összes résztvevője az ő

tekintetét leste. Állt a fal

árnyékában, mosolygott,

mögötte pedig meg-megcsillant a tábla,

amelyre az ő neve volt felvésve. A sikert

sikerre halmozó

pólókapitány,

Kemény Dénes

„örök” lett Miskolcon

azzal, hogy a sportuszoda az ő

nevét viseli – október 5-től,

hivatalosan.

ÉM: Kedden mondott valami olyasmit, hogy

utcát, teret, hidat általában

akkor neveznek el valakiről, amikor már

nincs az élők sorában, s

ezért keddre kér egy alapos

kivizsgálást a csapatorvostól.

Kedd kora délután van. Megtette?

Kemény Dénes: Igen,

szerencsére jól vagyok.

ÉM: Lehet banális a

kérdés, de hogy érezte

magát hétfőn Miskolcon?

Kemény Dénes: Az elmúlt

bő tíz évben rengeteg ismerőst

kapott a csapat, én is, amit

jórészt a világeseményeket

lezáró Himnusznak

köszönhettünk. Ez egy

kétlépcsős folyamat: az első

élmény az, amit a

mérkőzés hoz, amikor felszabadultan

örülünk, s látjuk, hogy nem

dolgoztunk hiába. Utána pedig jön az

az elismerés, ami az utcán ér

bennünket, a közértben,

kávézóban, benzinkúton, a

szurkolók, az emberek szeretete. Ebben a sorban

van a hétfői esemény, nem

hátul, igen előkelő helyen.

ÉM: Emlékszik a pillanatra amikor

kiderült, hogy Ön lesz a

névadója az új

uszodának?

Kemény Dénes: Közel

két hete, csütörtökön volt a

közgyűlés, s másnap reggel

felhívott a polgármester úr, s

elmondta a testület döntését.

Magának a szavazásnak az

eredményét már ismertem, hogy

nagyon magas százalékot kaptam a

miskolciaktól. Mindkét

döntés rettentően megtisztelő

volt. Mert ha az ember körbenéz a

világban, látja, a sportot is

áthatja, deformálja a politika, fontos

szerepeket bizonyos

állásfoglalások után lehet

megkapni. Ez a csapat azonban egységesen

szeretett csapat a magyarok által,

határon belül és határon

túl. Világnézettől

függetlenül mindenki mögöttünk

van, ez megnyugtató, megtisztelő, mi egy

úgynevezett összefogó pont vagyunk.

Amit a városvezetés tett, az szerintem

jó dolog. Kilobbizták a pénzt az

államtól erre a csodálatos

uszodára és maguk is mélyen a

zsebükbe nyúltak. Ebbe ölték a

pénzt, pedig biztos vagyok benne, hogy

még számtalan dologra szükség

van a városban. Lehet, nemsokára

éppen itt fog bekopogtani az a kissrác,

aki később nagy edző lesz, vagy innen

kerülnek ki az újabb Biros

Péterek. Akit először egy

Szolnok – Eger edzőmeccsen láttam

1997-ben, télen, kétórás

út után, senki sem tudta, miért

mentem oda. Édesapám javasolta, azt

mondta, mindenképpen nézzem meg. Akiben

lát, látott valamit, azonnal

beajánlotta, aztán a többi

már az én dolgom volt. Nem volt semmi

különös, az egyik

lövésnél kijött gatyáig

a vízből, viszont kitűnt, hogy

alapdolgokban nagyon jó. Kellett neki egy kis

idő, hiszen azért sok időt

elvesztegetett a póló

szemszögéből, amit később

Egerben és az Újpestben kezdett behozni.

1999-ben pedig már az

Európa-bajnokság egyik legjobbja volt...

Mert megvolt hozzá a tehetsége és

az alázata.

ÉM: Vannak információi a

helyi vízilabdasportról, a

jelenéről?

Kemény Dénes: Úgy tudom,

három egyletben is folyik munka

Miskolcon. Szerintem az lenne a jó, ha

ebből születne egy erős... Vagy

három erős... Vagyis vannak bázisok,

melyek attól még

egyesülhetnének. Egy jó

elsőosztályú együttes

közönségvonzó lenne, az pedig

hozná a gyerekeket. Ebben az uszodában

vannak lehetőségek, egyidejűleg

akár három csapat is tréningezhet

keresztben. Ennek a létesítménynek

évi 250 millió forint lesz az éves

költsége, s a pólónak,

valamint az úszásnak már maga a

léte óriási

segítség. Egy szakosztály

támogatásának ezerféle

módja van, egyik például a

kedvezményes uszodabérlet, de

Magyarországon szinte valamennyi egyesület

mögött privát cég is van,

anélkül ugyanis nem megy. Én azt

vallom, hogy segítséget az kap, aki tesz

magáért. A legfontosabb, hogy az ember

akarjon valamit csinálni, s ha ezt

kívülről mások is látni

fogják, akkor lesznek akik mellé

állnak majd.

ÉM: Milyen sűrűn fogja

látogatni a ,,saját

uszodáját”? Van-e Önben

valamifajta kötelezettség ezzel

kapcsolatban?  

Kemény Dénes:

Nyilvánvaló, hogy ezek után

nehezebb lesz nemet mondanom, ha bármilyen

felkérést, meghívást kapok

Miskolcról. Hacsak nem leszek

külföldön, vagy nem lesz korábban

leegyeztetett családi programom, akkor nagy a

valószínűsége annak, hogy ott

leszek.

- Molnár István -