A falvakban csak a fociról beszélnek

Borsod-Abaúj-Zemplén - Örömökben és csalódásokban is volt része a legnépszerűbb sportág tisztségviselőjének. Interjú: Tatárka Józseffel, az MLSZ megyei igazgatóságának társadalmi elnökével

A szerkesztőségünkben járt Tatárka József, a Magyar Labdarúgó Szövetség B.-A.-Z. Megyei Igazgatóságának társadalmi elnöke, akit mérlegkészítésre kértünk.

Elégedett volt-e az őszi idény történéseivel?

A megyei I. osztály élmezőnye a korábbihoz képest kissé átrendeződött. Több klubnál is erősítettek, a nyáron olyan játékosok is feltűntek a csapatoknál, akik NB-s gárdáktól érkeztek, gondolok az Ózdra, a Felsőzsolcára és a Sajóbábonyra. Örvendetes az Ózd erősödése: a megye második legnagyobb városa csapatának előbb, vagy utóbb magasabb osztályban lesz a helye. Néhány egyesületnél, például Encsen és Mádon a fiatalítás mellett döntöttek és ennek megtérülése egy-két évbe telik. A Sajóbábony kiemelkedett a mezőnyből, nagy fölénnyel vezet, folyamatosan jó teljesítményt nyújtott. A városban megfelelő az anyagi és az infrastrukturális háttér, így akár az NB III-as szereplést is a zászlajukra tűzhetik. Szólnom kell a nagyok közé ékelődött Hidasnémetiről, ahol minden gördülékenyen megy.

Manapság régiónkban is nagy a jövés-menés. Jót tesz ez a „jelenség” a sportágnak?

Az edzők mozgásával figyelhető meg ez a bizonyos játékosvándorlás. Hosszútávon az amatőr futball halálát okozná, ha ez így maradna. Sokkal többre becsülöm azokat a klubokat, amelyek hosszú ideig megtartják a játékosaikat, akik kitartanak, ezáltal éltetik a klubhűség fogalmát. Az állandóságról beszélek, arról, hogy régen az volt nagy szám, ha valaki elment, most pedig az a meglepő, ha marad.

Ne dugjuk homokba a fejünket: az NB I-ben, az NB II-ben és az NB III-ban is jelentősen emelkedtek a bérek és a juttatások, ennek következtében a megyei I. és II. osztályban szintén növekedtek az igények…

Nálunk nagy pénzekről azért nem beszélhetünk, bár az úgynevezett költségtérítések esetében jelentős a különbség. A játékosok aktív pályafutásuk során szeretnének minél többet keresni, én azonban nem hiszek a nagy fellángolásokban. Több csapatnál előkerülnek ilyen-olyan szponzorok, de már mondtam, hogy az állandóság fontosabb, ugyanis ha eltűnnek a támogatók, rögtön kész a baj. Ugyanakkor sokan a saját vagyonukból áldoznak erre a műfajra, nekik köszönetet kell mondani. A jó értelemben vett őrülteket nem nélkülözhetjük. Hangsúlyozom, hogy a polgármesterek és a képviselő-­testületek szintén minden szempontból nagyon fontosak, segítségük nélkül szinte sehol nem működhet ez a sportág. Ne felejtsük el, hogy jóindulatuk egyfajta befektetés, mert vidéken és főleg a végeken, azaz a falvakban szinte csak a labdarúgásról beszélnek az emberek.

Egy fordulót előrehoztak tavaszról őszre és ezt több egyesületnél nehezményezték. Mi erről a véleménye?

A vesztesek siráma ez. A pályák játékra alkalmasak voltak… Ki tudja, hogy milyen időjárást hoz a tél, az is lehet, hogy februárban, vagy márciusban jelentős mennyiségű hó esik és jól jön még a mostani „fórunk”.

Az utánpótlás-nevelés fontosságát mindenhol hangsúlyozzák, de a toborzást a demográfiai mutatók igencsak megnehezítik.

Ez már örökzöld dallam, amely a gyerekanyagról szól. Ezen a téren egyhamar nem lesz változás, megoldás mégis létezik. Az óvodai képzésre, majd az iskolai testnevelésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni. A pedagógusokat és a tanárokat persze nem lehet erőszakkal kényszeríteni arra, hogy a focira orientálják a gyerekeket, viszont a Bozsik-program jótékony hatást fejt ki, döntő szerepe van, hiszen égisze alatt a kicsik szerepléshez jutnak, hozzászoknak a rendszerességhez, ezáltal igényelni fogják az edzéseket és a versenyzést.

Igazgatóságuk – bizonyára kényszerűségből – engedett a korábbi szabályain a legalsó szinten, a megyei III. osztályban…

Nem volt más választásunk. Arról van szó, hogy kimondtuk: ha valahol nincs elegendő gyerek, akkor ott nem kell ifjúsági csapatot foglalkoztatni. A könnyítéssel járt, hogy több klub ismét elküldte nevezését a szervezett bajnokságra, ez pedig jó dolog. Az viszont fájdalmas tény, hogy mivel kevés az ifi együttes, így a megyei harmadik vonalban csak két utánpótláscsoportot tudtunk kialakítani. Így viszonylag nagy távolságokat kell megtenni, azaz növekedtek a versenyeztetés költségei.

A játékvezetés kérdése megkerülhetetlen. A meccsek után adott szakvezetői nyilatkozatokból lehet-e bármire következtetni?

A dirigensek tevékenysége nem volt rosszabb, mint az elmúlt idényekben. Viszont sok panasz érkezett hozzánk a „fekete ruhások” játékosokkal való kommunikációjára. Ez olyan valós probléma, amely még az MLSZ közgyűlésén is elhangzott.

A nyár szomorú eseménye volt a játékvezetők miskolci tesztvizsgáján történt haláleset. Erről mi a véleménye?

A rendőrségi vizsgálat még nem zárult le, így az esetleges következtetések levonásával is várnunk kell.

A lapunkban is rendszeresen közölt fegyelmi határozatokból milyen következtetéseket vont le?

Néhány fordulóig nem akadt gond, majd előfordultak rendőrségi intézkedéseket kiváltó súlyosabb esetek, sőt polgári peres eljárásokat is maguk után vonó ügyek. Összességében javulást látunk ezen a téren, köszönhetően a kluboknak és annak, hogy együttműködési megállapodást kötöttünk a megyei rendőr-főkapitánysággal.

A sportág létesítményhelyzete, tárgyi ellátottsága 2017-ben óriásit fejlődött.

Ez szívet melengető tény. Mindenki számára óriási lehetőség a társasági adó felhasználásával a pályák és az öltözők építése. Pályázati pénzből és az ehhez kapcsolódó önrészből gombamódjára szaporodtak is az élő- és a műfüves komplexumok, sok helyen hozták rendbe, vagy építették újjá a klubházakat. Arra számítok, hogy ez a folyamat 2018-ban is folytatódik.

Végül arról kérdezem, hogy elégedett volt-e az igazgatóság idei tevékenységével?

Bizottságaink nagyon jól működnek, aktíváink évtizedek óta végzik munkájukat, a gépezetbe bekerült fiatalok szintén agilisak, hozzáértők, pénz nélkül, társadalmi munkában dolgoznak, tevékenységükért külön köszönet jár. Sok ügyben órák alatt döntenünk kellett, fennakadás mégsem fordult elő, Sajti Viktor igazgatóval és „csapatával” a legteljesebb összhangban dolgoztunk együtt.

- Kolodzey Tamás -