„Te más vagy, kisfiam!”

Gábor készül iskolába
Gábor készül iskolába - © Fotó: Magánarchívum
Parasznya – A kisfiú egyetlen „bűne”, hogy hiperaktív. Ezért majdnem iskola nélkül maradt.

Az iskolakezdés előtt másfél héttel talált nagy nehezen kisfiának intézményt a Parasznyán élő Letső Gáborné, aki elkeseredve mesélte el kálváriájukat. Gábor fia okos, értelmes, de azt a szakvéleményt kapta a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai Szakszolgálattól, hogy hiper­aktív és figyelemzavaros, viszont normál közösségben, integráltan nevelhető. Ez azt jelenti, hogy olyan iskolába járhat, melynek pedagógiai programjában szerepel, hogy a sajátos nevelési igenyű (SNI-s) gyerekek oktatását is vállalja. A hiperaktív és figyelemzavaros gyerekektől azonban minden iskola fél, mondja az édesanya. Pedig mint fogalmaz, kisfia, Gáborka nem kötekedő, nem verekszik, a gond vele csak annyi, hogy minden feladatot túl hamar megcsinál, és a felesleges idejében nem tud nyugodtan ülni. Ha azonban újabb feladatokat kap, nincs vele semmi probléma. Az óvodában is tudták kezelni a hiperaktivitását.

Elutasították

– A parasznyai református iskola a házunk szomszédságában van. Az iskola nyílt napján még nem volt semmi probléma, az intézmény vezetői azt mondták, nyugodtan vihetem oda a kisfiamat. A beiratkozás előtt egy nappal azonban behívattak az iskolába, hogy mégsem, mert nem lenne jó se a gyereknek, se a közösségnek. Egy nap alatt azonban nem tudtam új iskolát keríteni a fiamnak, így mégis a parasznyai református iskolába írattam, a településünkön ugyanis ez az egy iskola van. Beszéltem a pedagógusokkal, nekik elmagyaráztam, hogy mit jelent a hiperaktivitás, pozitívan álltak hozzá. Megvásároltam a kisfiamnak szükséges speciális könyveket. Az igazgatóhelyettes azonban szólt, hogy tudjak róla, változni fog az iskola alapító okirata. Június 19-én kaptam egy elutasító határozatot. Fellebbezést írtam a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének mint az iskola fenntartójának, aki válaszlevelében arról tájékoztatott: a „parasznyai iskola alapító okiratában integrált neveléssel együttnevelhető különös bánásmódot igénylő tanulók felsorolása nem tartalmazza a gyermekére irányuló kódot. Így az intézmény nem alkalmas erre a feladatra, és a feladatellátásra nincs is jogosultsága.”

Az édesanya nem érti ezt az egészet. Mint mondja, a református iskolának két gyógypedagógusa is van, és egy utazó gyógypedagógus is jár oda. Ráadásul az első osztály csak 17 fős, úgyhogy semmi akadálya nem lett volna, hogy Gáborkát integráltan, szakember segítségével neveljék.

Nem vállalták

Az édesanya a parasznyai jegyzőtől tudta meg, hogy a legközelebbi iskola, ami SNI-s gyerekeket fogad, a sajószentpéteri, ami 3 intézményből áll. Elvitte hát ide a kisfiát, de itt azt mondták neki, nem volt még hiperaktív gyerekük, nem tudják vállalni a nevelését. Javasolták neki a kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskolát, ahol működik speciális csoport. Igen ám, de itt olyan gyerekeket oktatnak, akiknek valamilyen fogyatékosságuk van, Gábor viszont egészséges, ép értelmű, úgyhogy ide sem vették föl.

A következő állomás Berente volt, ahol működik kis létszámú osztály, de azt mondták, már van 3 hiperaktív gyermekük, még egyet nem tudnak fogadni.

Az édesanya próbálkozott Alacskán is, ahol pedig azért nem merték „bevállalni” Gáborkát, mert nem odajárt óvodába, így nem ismerik.

Az édesanya kétségbeesve hívta a parasznyai jegyzőt, hogy most mitévő legyen. Végül aztán megoldódott a probléma: a kazincbarcikai tankerületi igazgató közbenjárásával a sajószentpéteri iskola mégis úgy döntött, hogy felveszik a kisfiút.

– Gáborka óriási kudarccal indul szeptember 1-jén iskolába. Egész nyáron egyre csak azt kérdezgette tőlem, „anya, miért nem vettek föl ebbe az iskolába sem?” Csak azt mondtam neki megnyugtatásul, hogy azért, mert te más vagy, kisfiam – meséli könnyes szemmel az édesanya.

„Nem volt más választás”

A Tiszáninneni Református Egyházkerület az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre válaszolva az alábbiakat írta:

„Az egyházkerület valamennyi fenntartásában működő intézményben 2017. március 31-ig kezdeményezte az alapító okiratok módosítását. Mivel az intézményeinkben biztosított és biztosítható személyi és tárgyi feltételrendszer nem mindegyik, korábban meghatározott esetben tette lehetővé az elvárt és megfelelő ellátást, ezért a pontosításban – hangsúlyozva azt, hogy egyetlen korábbi fogyatékossági típust sem vett ki a fenntartó az alapító okiratokból– az alapító okiratokban szerepeltettük a maradéktalanul biztosítható személyi és tárgyi feltételekkel ellátható sajátos nevelési igények BNO kódját. Sajnálatos tény az, hogy bár az intézmény vezetőjének a beiratkozás időpontjában már tudomása volt az alapító okirat módosításáról, és erről tájékoztatta is a szülőt, a beiratkozás mégis megtörtént. A működési engedély jogerőre emelkedését követően az intézményvezetőnek sajnos nem volt más választása, mintsem a működési engedélyben nem szereplő BNO kódra tekintettel a tanulói jogviszonyt megszüntetni.”

Kérdéseket küldtünk a Miskolci Tankerületi Központnak is, várjuk a válaszokat.

Hegyi Erika



Sajószentpéter.
BOON.HU






hirdetés