Már 11 évesen hivatalosan pásztorkodott

Putnok - Bár sosem fordított hátat a pásztorságnak, a nyugdíjas évek tették lehetővé, hogy teljesen ennek élhessen.„Már hétévesen kisbojtárkodtam, Sajómercsén, Bélapátfalván. Tudtommal én vagyok az egyetlen Magyarországon, aki munkakönyvvel tudja igazolni, hogy 11 esztendős korától hivatalosan dolgozott. Havonta 74 forint nyugdíjjárulékot fizettek utánam. Megkerestem vele havi 800-at, ami akkoriban nem kevés pénz volt. Amit évek során összegyűjtöttem, abból vettem magamnak házat” - büszkélkedik a putnoki Süveges Imre.

Vasutasként „beugró”

S bár az állatok szeretete, s a pásztorkodás mindig meghatározó volt számára, 17 évesen mégis inkább a MÁV-nál helyezkedett el. Ott is húzott le 29 évet, dolgozott ácsként, hidászként, pályaépítésnél, s minthogy  növényvédelmi szakipari végzettséget is szerzett, vegyi gyomirtóként. Választásában szerepet játszott, hogy a vasút akkoriban jól menő üzletág volt, s hogy viszonylagos szabadsággal járt. Sikerült például a szabad napjait úgy igazítania, hogy amikor a környéken a „hivatásos” pásztorok valamilyen oknál fogva kiestek a munkájukból, akkor őt kérték fel a helyettesítésre.

Könyvet ír róla

- Egész életemben tartottam a pásztoremberekkel a kapcsolatot, sikerült ellesnem tőlük a mesterség csínját-bínját, összegyűjtenem a pásztorhagyományokat. Több évtizedes gyűjtőmunkám eredményét most könyvbe foglalom, de olyan részletesen, hogy mondhatni a nap 24 órájáról 48-at írok le.

Süveges Imrének komoly tárgyi gyűjteménye is van kolompokból, pásztorbotokból. Pásztorbotokat maga is csinál. Nem faragja azokat, oszlatja el a feltevést, hanem kinézi az arra alkalmas fát az erdőn, úgy, ahogy a jóisten megteremtette. Aztán fúróval lyukat fúr rá, vagy bicskával kigörcsöli, s már csak figyelemmel kíséri a megjelölt, előkészített husángot. Ha eléri a megfelelő méretet és formát, kivágja és hazaviszi. Ezt követően egy sor műveletnek veti alá: párgolja, hántolja, mésztejjel pirosítja, míg végül az avas szalonnától való bedörzsöléstől olyan fényes lesz, hogy az ember meglátja magát benne. Kivált az Alföldön, ahol ugyebár nincs erdő, keresettek az eszközei.

Mióta nyugdíjas, kihajtástól behajtásig pásztorkodik, igénytől függően szegődik el juhok, szarvasmarhák, mangalicák mellé, de a lovakhoz is ért. Csak azon bánkódik, hogy nagyon kevés ember műveli már ezt a mesterséget.

-SzK-