Cipő nyomában - Ukrajnában

Kisvárda, Kisgejőc - Eltávozott az élők sorából Bódi László - Cipő, a Republic frontembere, akit szülőfalujában, a kárpátaljai Kisgejőcön rokonai és ismerősei is gyászolják – írja a Kárpáti Igaz Szó.A népszerű zenész kárpátaljai gyökereit Szabó Sándor újságíró kutatta fel:

Hétfőn délelőtt a kárpátaljai Kisgejőc templomában is megkondult a lélekharang. Az ott lakók a tévés vagy rádiós híradásokból értesültek arról, kit is búcsúztatnak. A falu szülöttje, a szívbetegségben szenvedő Bódi László, három hétig volt kómában. Szervezete ezen a napon adta fel végleg a harcot. Este a református templom mellett gyertyagyújtással és imával adóztak a zenész emlékének a falubeliek. A jelenlévők a dalait énekelték...

– Édesapja és édesanyám testvérek voltak – mondja megrendülten Hanicsné Hadar Mária, a zenész unokatestvére.

– Egyéves volt, amikor a család Kisvárdára költözött. Ám évente legalább egyszer hazalátogatott a nagymamájával. Már akkor zárkózott, visszafogott volt. Keveset láttuk egymást, de találkozásaink során mindig akadtak közös témák. Pályafutásáról és sikereiről nem szeretett beszélni. Egyszerű, hétköznapi ember volt. Soha nem tagadta: mindig büszke volt származására.

Többnyire a múltról, gyerekkoráról sztorizgattunk, és a zenéről társalogtunk. Utoljára tizenkét éve Magyarországon, a szülei házában találkoztam vele. Akkor több közös felvétel is készült, még egy koncertjén is ott lehettem. Szeretett haza járni, ám – sajnos - az elmúlt években az ideje nem nagyon engedte, hogy ellátogasson hozzánk. Azt terveztem, hogy a közeljövőben felkeresem. Nos, ez már nem fog bekövetkezni. Sajnos az anyagi nehézségek és a vízumkötelezettség miatt, valószínűleg, a temetésre sem tudok eljutni.

Mária előveszi a nagy becsben tartott fotókat. Az emlékek hatására többször is elcsuklik a hangja és könnyek szöknek a szemébe. Hosszú percekig csak a vele készült fényképeket nézi. Az elmúlt hetekben a zenész édesanyjával szinte naponta beszéltek a Laci állapotáról – mondja.

– Bíztunk abban, hogy felépül. Az egész családot megrázta a halála, annak ellenére, hogy gyerekkorától tudtuk, súlyos beteg.

Felkeressük a pillanatnyilag üresen álló szülői házat is. Az unokatestvér visszapörgeti az idő kerekét, és azokra a pillanatokra emlékezik, amikor még Cipő idehaza járt.

– Már gyermekkorában kitűnt zenei tehetségével. Egy időben lelkésznek készült, így meg is lepett minket, amikor a zenei pályát választotta. Jól döntött – hangsúlyozza Makkai Szilvia, a valamikori szomszéd. – Büszkék voltunk rá, figyelemmel kísértük a pályafutását. Ha a rádióban szóltak a dalai, akaratlanul is felhangosítottuk a készüléket. Magyarországi utazásaim alkalmával nemegyszer megkérdezték a határőrök, honnan jövök. Amikor meghallották, hogy Kisgejőcről, mindig hozzátették, hogy ott született Cipő is. Én pedig büszkén kiegészítettem azzal, hogy méghozzá a szomszédomban.

– Az elmúlt években többször is felmerült, hogy szülőfalujában adna koncertet a zenekar, de Cipő egészsége miatt ez meghiúsult. Néhány hónapja ismét szóba került a fellépés, ám ez már soha nem valósulhat meg – jegyzi meg szomorúan az unokatestvér.

Több mint 20 éven keresztül dalaival és koncertjeivel hűen szolgálta rajongóit. Kárpátalján többször is felléptek. Legutóbb 2011-ben a péter­fal­vai Kárpátaljai Kön­nyűzenei Képzőművészeti és Táncfesztiválon csendültek fel az örökzöld dallamok – írja szombati megemlékezésében a Kárpáti Igaz Szó.

- Palkó István -