Gazdaggá tesz a Türkizhegy - Francia bisztrók, ír kocsmák és hosszú lábú lányok

(MTI-Press) -"Szintén OT-be megy?" - kérdezte a testes, tetovált Andy olyan lazasággal, amely jellemző azokra, akik eltöltöttek néhány évet az amerikai hadseregben. Az OT, vagyis Oyu Tolgoi (Türkizhegy) a semmi közepén, a Góbi sivatagban található, ami Andy számára, aki megjárta már Afganisztánt, Nigériát és Szomáliát, OT kész pihenés: senki se akarja lelőni.

"Szintén OT-be megy?" - kérdezte a testes, tetovált Andy olyan lazasággal, amely jellemző azokra, akik eltöltöttek néhány évet az amerikai hadseregben. A dél-koreai Incshon repülőterének kapujánál az Ulánbátorba tartó repülőgépre készültek néhányan beszállni, zömében külföldön élő, hazalátogatni akaró mongolok társaságában. Ami a maréknyi egyéb nyugati utast illeti, Andy saját úti céljához kapcsolódó érdeklődése ésszerűnek tűnt. Az OT, vagyis Oyu Tolgoi (Türkizhegy) a semmi közepén, a Góbi sivatagban található, másfél órás repülőútra Ulánbátortól délre: ott működik azonban a legnagyobb külföldi beruházással létrejött mongóliai üzem, egy réz- és aranybánya, amely figyelemreméltó gyorsasággal növeli a termelését, és várhatóan 2020-ban az ország GDP-jének egyharmadát adja majd.

Andy számára, aki rendszerint olyan helyeken lát el "biztonsági feladatokat", mint Afganisztán, Nigéria és Szomália, OT kész pihenés. A körülmények kényelmesek, a helyiek aranyosak, és senki se akarja lelőni.

Működőképesség a dermesztő hidegben

És az út Ulánbátoron át vezet, amely a bányászati konjunktúrából komoly hasznot húzó, gyorsan fejlődő város. Szállodáiban pezseg az élet, számos ír kocsmája tele van külföldi bányászokkal, beruházási bankárokkal és fiatal, nagyon hosszú lábú és nagyon rövid szoknyájú helyi nőkkel. A francia bisztrókban hatalmas szelet húsokat szolgálnak fel. Daruk sokasága mered az égre, a 20 évvel ezelőtt még néptelen utcákon nagy a tömeg. Nehéz elhinni egy tiszta napfényes délelőttön, hogy Ulánbátor ma már az egyik legszennyezettebb levegőjű város, az Egészségügyi Világszervezet szerint ebben a tekintetben csak az iráni Ahváz előzi meg. Télen, amikor az átlaghőmérséklet -10 és -30 Celsius-fok között van, és éjszaka gyakran mérnek mínusz 40 Celsius-fokot is, sok szenet égetnek el a lakói.

A The Economist brit magazin riportja szerint a fellendülés másik jele az a törekvés, hogy a város működőképességét a dermesztően hideg telek alatt is megőrizzék. Amikor egy szingapúri cég közös beruházásban Tiger sört előállító gyárat épített, annyira igyekezett a nyári csúcsszezonra befejezni a munkát, hogy repülőgép-hajtómű nagyságú szabadtéri fűtőberendezéseket rendelt az építkezésre. Ilyen segítség nélkül ugyanis Mongóliában télen leáll az építkezés, mert túl hideg van a betonozáshoz.

A központi Szuhebátor tér sarkán álló csillogó plázában elegáns butikok váltakoznak drága éttermekkel és óraüzletekkel; természetesen a méregdrága bőröndöket és táskákat kínáló Louis Vuitton is képviselteti magát. A boltokban rendszerint nagyon kevés a vásárló, ami persze azok szívét melengeti, akik nosztalgiával gondolnak a közelmúlt kicsi, szegény és lepusztult Ulánbátorára, amely birkahúson kívül semmit se tudott ajánlani a látogatónak, de épp ezért frissítően különbözött más fővárosoktól.

Fontos hajtóerő

Hogy a fejlődéshez fűzött álmok megvalósuljanak, Mongóliát felássák és eladják Kínának. Exportjának már ma is több mint 80 százalékát az ásványkincsek teszik ki, és a kivitelen belüli arányuk néhány év alatt 95 százalékra fog nőni. A bányageológusoknak összefut a szájukban a nyál, ha csak rágondolnak az ország ismert kincseire és még fel nem tárt lehetőségeire, a sok rézre, szénre, aranyra, ezüstre, uránra molibdénre... és még hosszan lehetne sorolni őket.

És nem elég, hogy Mongólia ennyire gazdag, ráadásul a tőszomszédságában van a világ legnagyobb és leggyorsabban növekvő ásványkincspiacának. A mongol készletek és a kínai kereslet együtt a lakosság legmerészebb álmaiban szereplőnél is gazdagabbá teszik az országot. Valamivel kevesebb mint 3 milliós lakosságával Mongóliának jó esélye van rá, hogy újabb Katarrá vagy Bruneivé váljon.

A múlt év harmadik negyedévében Mongólia gazdaságának teljesítménye 21 százalékkal volt több, mint 2010 azonos időszakában. Mértéktartó közgazdászok is úgy gondolják, hogy az országnak hozzá kell szoknia az ilyen ütemű fejlődéshez. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) számításai szerint 2012 és 2016 között az évi átlagos növekedés 14 százalék lesz. 2013-ban, amikor az OT-ban igazán beindul a termelés, 22,9 százalékot tesz ki a gyarapodás, de vannak, akik szerint ennek legalább a dupláját is eléri majd.

Az OT fontos hajtóereje a rövid távú fejlesztési tervek megvalósulásának. 2013-tól 2020-ig eladásai évente mintegy 5 százalékkal emelik majd az éves gazdasági növekedést. Tavaly novemberig több mint 3 milliárd dollárt költöttek rá, és a beruházás összege 2013-ra 6 milliárd, 2010-re 10 milliárd dollárra fog nőni. Mongólia számára ez hatalmas összeg.

Nagyobb térképre váltás

Logisztikai kihívás

És hatalmas a logisztikai kihívás is, amelyet a világ legnagyobb rézbányájának a semmi közepén történő kiépítése jelent. Az építéshez szükséges összes eszközt közúton, Kínából szállítják a helyszínre. Mintegy 18 ezer dolgozót - köztük 10 ezer mongolt és 6 ezer kínait - kell elhelyezni és élelmezni. Vizet kellett találni, és ez 50 kilométer távolságban sikerült is, ahonnan csövön jut el rendeltetési helyére. Az áramot kezdetben Kína adja, később pedig egy direkt OT ellátására épített erőmű.

A projekt közös beruházás, amelynek 34 százalékát a mongol kormány, 66 százalékát pedig a kanadai Ivanhoe Mines adja. Ez utóbbi 49 százalékban a Rio Tinto nevű bányaóriás tulajdona.

A Türkizhegy, ahol évtizedekkel ezelőtt a talaj színe árulta el a réz jelenlétét, mára eltűnt. Hatalmas gödör tátong a helyén - a bánya első szakasza. A második szakaszban pedig két aknát ásnak a földbe, és az egyik fölé tornyot emelnek, amely a legmagasabb építmény lesz a Góbi-sivatagban, de az is lehet, hogy egész Mongóliában.

A munkásokat hosszú, előre gyártott épületekben helyezték el, de a szerencsésebbek minden kényelemmel ellátott hagyományos jurtákban lakhatnak.

A beruházást az teszi indokolttá, hogy a bánya várhatóan évi 450 ezer tonna rezet fog termelni, és a világ öt legnagyobb rézbányájának egyike, valamint jelentős aranytermelő hely lesz.

Az élettartamát legalább 50 évre becsülik. Az OT azért is fontos, mert jelzi, hogyan tud együttműködni Mongólia külföldi befektetőkkel nagy beruházások megvalósításában.

A következő nagy közös munka a Tavan Tolgoj (Öt Hegy), a világ legnagyobb érintetlen szénlelőhelye, amelynek képzeletbeli részvényeiből már minden 2011. március 31-e előtt született mongol részesedett. A mongol széntermelés a jelenlegi mintegy évi 16 millió tonnáról 2020-ra 40 millió tonnára, 2040-re pedig 240 millió tonnára nő. A szén felvevőpiaca ugyancsak Kína.

Utcán ásott gödrökben alszanak

Nem mindenki van azonban elragadtatva Mongóliában a növekedési kilátásoktól. Sokan aggódnak a gazdasági, környezeti, társadalmi és stratégiai ár miatt, amelyet az országnak esetleg fizetnie kell azért, hogy nagy ásványkincs-ellátóvá válik. Sok közgazdász ugyanakkor állítja, hogy Mongóliának vállalnia kell a bányászat felfutásával járó kockázatot. Azt mondják, hogy az ország komparatív előnyét a nyersanyagok és a bányászat adja. Szerintük nincs értelme másfajta termeléssel foglalkozni Kína, a világ legnagyobb gyárüzeme tőszomszédságában.

Mongólia még mindig elkeserítően szegény ország, a fejlesztési bankok nyelvén épp csak belépett az "alsó közepes jövedelmű" országok közé a 2000 dollár körüli egy főre jutó éves GDP-jével. Ulánbátor lakossága az utóbbi néhány évben 70 százalékkal nőtt, és jelenleg mintegy 1,2 millió. Lakói között vannak olyan szegények, akik a téli éjszakákat az utcán ásott gödrökben, némi meleget adó csővezetékek mellé húzódva töltik. A minden irányban terjeszkedő város külső részein a földutakat szegélyező kerítések mögött még ott vannak a jurták, amelyekben a korábbi pásztorok laknak.

Egy ilyen pásztor, aki orosz néven, Igornak nevezte magát a brit hetilapban, az életéről mesélt, amelyhez sokaké hasonlít. Pár évvel ezelőtt még az ország középső részén pásztorkodott, de birkái zömét elveszítette a Mongóliában időről időre előforduló időjárási katasztrófa, a dzud miatt. Ez abból áll, hogy a száraz nyarat, amikor kevés fű nő, és nem tudnak elég szénát tartalékolni télre, kemény tél - vastag hó és a szokásosnál is nagyobb hideg - követi. Igor a megmaradt állatait eladta, hogy gyerekei iskoláztatását fizetni tudja, vásárolt egy nyitott platós teherautót és Ulánbátorba költözött, ahol a kocsi bérbeadásából tartja fenn magát. Úgy érzi, hogy Ulánbátorban egyre romlik a helyzet, ahogy újabb és újabb emberek érkeznek, remélve, hogy a fővárosban képesek lesznek boldogulni. Egy dolog tartja benne a lelket, az, hogy nyaranként felkeresi régi lakóhelyét, jurtában lakik a barátainál és újból ajragot, erjesztett kancatejet iszik.

A rezet és az aranyat nem lehet meginni

Nemcsak az időjárás űzi az embereket a városba. Az érkezők között vannak olyanok is, akik a bányászat elől menekülnek. Mongóliában eddig 3000 bányászati engedélyt adtak ki, de több tízezren vannak az illegális aranybányászok.

Egy ulánbátori, aki külföldi újságírók tolmácsaként járt a türkizhegyi beruházáson, nem állta meg, hogy el ne sírja magát, látva, mi történt ott a környezettel. A kívülálló számára az egyhangú barna Góbi nem az a táj, amely különösebb szimpátiát élvez, és bármilyen nagy is az OT projekt, az általa közvetlenül érintett pásztorok száma kicsi. A tolmács mégis a pusztítást látta. "A rezet és az aranyat nem lehet meginni" - szögezte le.

A beruházásnak tehát küzdenie kell azért, hogy elfogadják. Ojun Szandzsaszuren független parlamenti képviselő úgy vélekedett, hogy a bányászat elválaszthatatlan a politikától, mivel az a "legfőbb dolog az országban". Ráadásul szerinte a mongóliai bányászat az utóbbi 15 évben főleg utálatos arcát mutatta.

Húsz évvel ezelőtt még alig lehetett Ulánbátorban olyan embert találni, aki azonosulni tudott a várossal. Még akik ott születtek, azok is azt a vidéket tartották otthonuknak, ahonnan a szüleik származtak. Ma már a városlakók új generációja kevésbé kötődik a vidékhez és nomád pásztorhagyományokhoz. Számuk pedig egyre nő, köszönhetően azoknak fiataloknak, akik külföldi tanulás után hazatérnek, hogy kihasználják a bányászati boom kínálta lehetőségeket.

Egyikük, egy Damdin nevű fiatalember nehéznek tartja az életet. A virginiai Fairfaxből tért haza, ahol tizenöt évig élt, és azalatt nagy részt elveszett a mongoltudása. Az édesanyjával hagyta ott Mongóliát, aki alkoholista férjétől menekült. Az amerikai iskolában kis termete ellenére a többi ázsiai diák félt tőle, mert - mint mondta - a mongolokról az a hír járta, hogy pszichopaták. Most Ulánbátorban az apjával lakik, aki azzal tölti az ideje nagy részét, hogy a Facebookon játszik, és az a vágya, hogy megnyissa a mongol főváros első gördeszkaboltját.

A The Economist újságírója először egy jurtanegyed elhagyott buddhista templománál találkozott Damdinnal, majd a közeli rendőrörsön, ahová panaszt tenni ment, mert megverték és elrabolták a telefonját annak a barátjának az ismerősei, akinek egyszer kölcsön adta. Részeg volt, bár állítása szerint gyakran piszkálják, mert nem iszik vodkát, csak sört. Egy kiskutyát dédelgetett, amelyet támadóitól mentett meg, bár eleve tudta, hogy a nagyanyja nem engedi meg, hogy hazavigye.

Szerencsétlen és helyét nem találó ember benyomását keltette, amilyen csak egy két világ között tébláboló fiatal lehet. Azt azonban határozottan kijelentette, hogy Virginiába nem akar visszamenni.