Közép-európai sportág lett az angol tipplerezés

Kádár Pál két kedvencével
Kádár Pál két kedvencével - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Egy tömbház nyolcadik emeletén kezdte a galambászkodást a miskolci tenyésztő.

Kádár Pál partiumi galambtenyésztő nagyapjától és édesapjától örökölte madarait és sajátította el mai tudását. Tavaly februárban választották meg a Hungarian Flying Tippler Club (HFTC) elnökévé és azóta szívügyének tekinti, hogy megismertesse a fiatalokkal a tipplerezést.

– Hétévesen kaptam az első szegedi fésűs galambomat és tizenhárom évesen már angol eredetű tippler versenygalambokkal gyakoroltam, amely hosszú röpképességgel, nagy tűrőképességgel, éles ésszel és szemmel rendelkező fajta. Egyetlen magyar vérvonal köztük a Kincses. A családom Szatmárnémetiből származik és a felmenőimtől, illetve ­Heinz Kaupschäfer 1982-es könyvéből tanultam meg a galambászat alapjait tömbházunk nyolcadik emeletén, amihez leginkább idő, türelem, kitartás és szenvedélyesség szükséges – hangsúlyozta Kádár Pál.

Távcsővel követik

A nemzetközi versenyek hajnalban, négy óra körül, még napfelkelte előtt kezdődnek és este kilenckor érnek véget – tudtuk meg.

– Nekünk az év folyamán hét versenyünk van, de melegebb éghajlaton akár kilenc is lehet. Mielőtt kiröptetik a galambokat, a bíró mindegyiket ellenőrzi. Az állatokat meggyűrűzik, galambgyűrűt és névgyűrűt adnak rájuk. Az előbbi az országa és egyesülete nevét, a dátumot és sorszámát tartalmazza. Az utóbbi pedig a madár személyigazolványának felel meg, mert a gazdája nevét és telefonszámát mutatja. Angliában, Spanyolországban és Oroszországban létezik olyan verseny, amikor egész nap világos van, ezt Long Day-nek nevezik. Magyarországon minimum három, maximum huszonnégy galambot lehet indítani a megmérettetéseken, általában csoportban. Az a szabály, hogy minden órában látni kell, hogy merre jár a csapat, de ez legtöbbször csak távcsővel követhető, olyan magasra szállnak. A tippler bírálók nyugágyból szokták figyelni a madarakat, és ha a csapatnak csak egy része tér vissza, akkor kizárják őket a versenyből. Ennek gyakori oka, hogy sajnos Európában sok a héjatámadás. Egyébként a leghosszabb időtartamot repülő galamb nyer – magyarázta.

– A tippler galambok könnyebbek és kevesebbet esznek, mint más fajták. A fiókáknak már nyolchetes korukban 7-8 órát kell tudni repülni, mert akkor felnőttként sem lesznek képesek 23 órát a levegőben maradni, ráadásul gyakran viszontagságos időjárási körülmények között. Éppen ezért a hét óra alatt teljesítő fiókákat nem tenyésztjük tovább. Ritkán etetjük a madarakat, kevés olajos, inkább apró maggal és zabbal, viszont sok vizet adunk nekik inni. Két tartózkodási helyük lehet, a levegő és a pihentető a galambdúcban. Nem jellemző, hogy a földön csipegetnének, és nem engedhetjük meg, hogy a tetőn öt percnél tovább tartózkodjanak. Hathetesen kiengedjük lekötött szárnnyal a fiókát, mellé a fehér színű, úgy nevezett dropper jelgalambot és megetetjük. Így egy idő után a kis galamb az ételre asszociál majd a dropperről. Ha ezt megtanulta, utána lehet elkezdeni röptetni és tréningezni, például arra, hogy milyen objektumokat kell majd kikerülnie a pályán. Rengeteg időt szükséges eltölteni a galambokkal ahhoz, hogy engedelmesek legyenek. Legalább húsz év, amíg a kezdő galambász elmondhatja magáról, hogy ismeri a saját madarait.

Tanulnak a mesterektől

A HFTC egyesület legfőbb célja, hogy Magyarországon népszerűsítse a tippler sportot.

– Tavaly inkább a papírmunka és a weboldalunk fejlesztése kötött le bennünket. Rendszeresen megjelentetjük a Magyar Tippler Mánia nevű újságunkat. Pajkos Péter alapítóval járunk Romániába és Szerbiába, hogy újabb ötleteket lessünk el. Hazánkban Béres Miklós győri mérnök honosította meg a tippler sportot. A legtöbb galambász korosodik, és ha nem ragadjuk meg az alkalmat, akkor a tartalmas gazdagság, amit birtokolnak, ki fog csúszni a kezünkből és az enyészeté lesz, ezért érdemes az öreg mesterektől tanulni. Magam részéről a miskolci fésűs keringő és a veszélyeztetett aradi szalagos megmentésén fáradozom. Emellett idén jobban szeretnénk koncentrálni a versenyekre, amelyeket megyénken kívül legfőképpen Szegeden, Pesten, Székesfehérváron, Cegléden és Törökszentmiklóson tartanak még. Fontos tevékenységünk, hogy ismerkedünk és barátkozunk más tippler klubokkal és közösen szervezünk versenyeket. Egyébként bárkinek ajánlanám a sportot, aki szereti a galambokat. Öt éven keresztül tanultam, és bejártam kicsit Európát ezen keresztül. Látom, hogy aki nehéz fajtákat tart, például postákat vagy falka galambokat: budapesti vagy szegedi magas szállót, egyre vált tipplerre, mert azzal kevesebb a gond – foglalta össze Kádár Pál.

Detzky Anna



Miskolc.
BOON.HU






hirdetés