Interjú: Disco Express

Interjú: Disco Express
Miskolc – Béres Szabi beszélgető partnere az idén 21 éves miskolci Disco Express zenekar volt, akik meséltek az újrakezdésről és a készülőben lévő albumukról is az olvasóknak.

Béres Szabi: Az elmúlt hétvégén a miskolci Helynekemben csaptatok egy hatalmas bulit. Hogyan éreztétek magatokat itthon?

Disco Express (Indián): A koncert előtt valamennyien tele voltunk a magunk saját kis félelmeivel, én leginkább attól tartottam, hogy Balázst hogyan fogadja majd a hazai tábor, illetve a komplett felállás megváltozott, és eddig csak egy bulink volt – a szülővárosunk legjobb klubjában játszani nem egyenlő egy szegedi szabadtéri fesztivállal egy esős vasárnap délutánon… Az első dal alatt eldőlt minden, Balázs egy perc alatt megette a közönséget vacsorára J Azt a fajta szeretetteljes, odaadó, minden rezdülésünkre érzékenyen reagáló zsűrit kaptuk, amit az elmúlt 21 évben minden miskolci megmozdulásunkon. Olyan hangulatot varázsoltak körénk abban a másfél órában, mintha sosem hagytuk volna abba, és mindig ezt a zenekart szerették volna látni. Bebizonyosodott, hogy csak el kell határozni amit szeretnénk, és minden valóra válik. Azt megtanultuk az évek alatt, hogy a mi koncertjeinkre nem csak a zenénk miatt, hanem a szórakozás kedvéért is jönnek az emberek, ehhez méltóan vadiúj játékokkal, a közönség aktív részvételével zajlott a fellépés, családias hangulatban. Őrület volt, amikor a legnagyobb ellenlábasaink, akik – tőlük el nem vitatható módon – előre eltemették a zenekart, majd a koncert után könnyes szemmel borultak a nyakunkba, mondván, hogy ilyen lendületre és viharos koncertre végképp nem számítottak… Igazából pontosan az az érzésvilág költözött vissza a csapatba, ami anno elindított minket a sikerek felé, és ami időközben valahol elveszett, mert megváltoztak a prioritások a zenekarban. Az eredeti cél az volt, hogy sokat játsszunk élőben, és állati jó hangulatban teljenek a rendezvények, ahol a közönség és mi is világraszóló jókedvvel ünnepeljük a lököttségeinket. Viszont egy idő után már szakmunkásoknak éreztük magunkat, mert a folyamatos koncertezés úgy tíz év elteltével inkább lett taposómalom, mint önfeledt bulizás, ez vezetett végül ahhoz, hogy tetszhalottá váltunk 2011-ben. Azt gondolom, nincsenek véletlenek, ennyi idő kellett ahhoz, hogy Leo és én „regenerálódjunk”, aztán már csak vettünk egy nagy levegőt, és belevágtunk. Ennek az eredménye lett az első itthoni koncertünk, amiért szeretnénk hálánkat kifejezni a rajongóinknak, ugyanis ők voltak, akik nem felejtettek el minket, és ők azok, akik nélkül fabatkát sem érünk…

Béres Szabi: Egy szegedi koncert apropóján indult útnak újból a zenekar. Mit lehet tudnunk az elmúlt időszakról és a tagcserékről?

Disco Express (Indián): A tavalyi jubileumi koncertjeinkre mindenki gőzerővel készült, de amikor lebandukoltunk az utolsó dal után a színpadról, pontosan tudtuk, hogy nem lesz tovább. Én ugyan félig viccből lekötöttem 2021-re egy 25 éves szülinapot a Helynekemben, de az ugye nem releváns, hiszen újabb öt év kihagyást jelentett volna. Ehhez képest decemberben teljesen váratlanul megkeresett bennünket Szegedről a Halászléfesztivál szervezője, aki úgy gondolta, egy retro-napot rendeznek idén, ahová mi kiválóan illenénk. Természetesen tudattam vele, hogy ez erősen kérdéses, de megpróbálom összeharangozni a többieket. Ebből az kerekedett, hogy Betty (Kalácska Gábor) már januárban jelezte, nem fogja tudni vállalni a további részvételt, viszont igazi barát módjára, szabad kezet kaptunk arra az esetre, ha találnánk valakit, aki a helyére állhat – ettől a perctől pedig megváltozott a jövőképünk. Leonard (Sunshine) gitárossal elkezdtünk gőzerővel dalnok után kutatni, mert mi ketten már korábban is szőttünk terveket a további zenei munkáról. Ekkor még úgy volt, hogy Vincenzo (Bányai Gábor) része marad a produkciónak, ám később ő is elengedte a kezünket, tehát a basszusgitáros posztjára is kellett találnunk egy hozzánk hasonló figurát. Márciusban végül az akkor már itthon élő (10 év után tért haza Angliából) Székelyhidi Balázs igent mondott a felkérésünkre, és bevállaltuk a szegedi fesztiválbulit, illetve ha már elindultunk, legyen szülinap is, így kötöttem le a Helynekem-es TwentyOne rendezvény időpontját. A korábbi hiedelmeinkkel ellentétben (gyorsan találunk egy basszert, aztán hajrá…) a legnehezebb feladatot azzal adta az élet, hogy valakit a négy(ami igazából öt)húros hangszer mögé állíthassunk, számos ismerősünk „elvérzett” ezen az akadályon, érdekes módon sosem zenei/szakmai kérdések merültek fel, mindig emberi hozzáállás szabott gátat a közös munkának velük. Végül, négy héttel a szegedi koncert előtt már a kétségbeesés szélén állva találtuk meg Wágner Gábort, aki számos miskolci formáció megbízható tagja volt már korábban is, és – mivel ismerte a dalainkat, meg amúgy is szívesen kipróbált volna valami addig szokatlant – gyorsan igent mondott, és 22 nappal az első megmérettetés előtt végre próbálni is tudtunk. Az a tény, hogy Balázs és Gabi is hibátlanul adták elő a dalokat, meglepett minket, illetve kiderült, hogy mindenképp szükséges egy gitárossal bővülnünk az új megszólalás elérése érdekében. Így került a képbe Virág Csaba, aki régi rajongónk volt, ergo minden szerzeményünket fejből tudta, valamint gyakorló zenészként több miskolci bandában szerzett rutint és ismertséget. Vicces volt, amikor 2 héttel az első koncert előtt találkoztunk először mindannyian a próbateremben, egyben megnyugtató érzés, hogy pontosan azt produkáljuk így együtt, amit hallani szerettünk volna. A többi már történelem, a Helynekem megadta a választ mindenre.

Béres Szabi: Milyen a közös munka Székelyhidi Balázzsal?

Disco Express (Indián): Egy szóval jellemezhető az új frontemberünk: kőprofi. Soha nem késik el sehonnan, felkészülten, kipihenten érkezik a próbákra és koncertekre, minden ötlete építő. Ugyanezek egyébiránt elmondhatóak a másik két új zenekartagról is… Olyan lehengerlő energia lakik benne ráadásul, amit csak született frontemberek birtokolnak. Nem egy egyszerű énekesről beszélünk, hanem egy színpadi jelenségről, belakja az egész közeget, nem csak része egy produkciónak, de rá lehet építeni az egész fellépést. Ilyesmire kizárólag egy színpadra termett kiváló hanggal rendelkező egyén képes, és mivel pontosan tudja, hogy ő a nyíl hegye, aki a közönséggel folyamatos kapcsolatot épít, pontosan ennek a szerepnek megfelelően viselkedik.

Béres Szabi: Mikorra várható lemezmegjelenés?

Disco Express (Indián): Ez nálunk mindig érdekes kérdés volt, most azt tudom mondani, hogy tavasszal biztosan jelentkezünk egy új koronggal. Első körben már kiválasztottuk a dalokat – mert Leo folyamatosan dolgozott a saját kedvére akkor is, amikor nem volt épp aktív a Disco Express – és a zenei alapok most kapnak végleges formát illetve szöveget. Annyi biztos, hogy a címe Reneszánsz lesz, mert végre visszanyúlunk azokhoz a dolgokhoz, amikből a zenekar eredetileg építkezett, illetve a megújulást is szeretnénk ezzel jelképezni.

Béres Szabi: Egyéb tervek?

Disco Express (Indián): Bulihegyek, turnék, Oscar-díj, világkörüli hajóutak, sportautók, ilyesmi…

Béres Szabi: Köszönöm a beszélgetést!



Miskolc.
BOON.HU






hirdetés