2011.11.05. 11:19
Pezsgés
<em>Mára lett fülünk meghallani a változás ígéretével kecsegtető legkisebb jó hírt is, anélkül, hogy elveszítettük volna a kételkedés képességét </em>-<strong> Bujdos Attila jegyzete.</strong>
Mára lett fülünk meghallani a változás ígéretével kecsegtető legkisebb jó hírt is, anélkül, hogy elveszítettük volna a kételkedés képességét - Bujdos Attila jegyzete.Nagy terveink vannak a város kulturális életével kapcsolatban, ugyanis ezen keresztül szeretnénk a város társadalmi életét felpezsdíteni – ezt mondta Miskolc polgármestere.
A jó hír tehát, hogy vannak tervek, mindjárt beméretezve, csak hogy tudjuk, nem kicsiben megy ez a játék, és volna akkor elérendő cél is, ami legalább elvi irányt szab a gondolkodásnak. A mondatban ráadásul ott lakozik valami beismerés-féleség is: a Mi Városunk társadalmi életének pezsgése új impulzusokat kíván.
Mármost, amit mondani készülök, nem tűnik majd tudományos szempontból alaposnak, hiszen nem a tények, hanem az érzések világából tudósító mondat lesz, és talán nem is hoztam volna szóba, ha nem emlegetik fel éppen a pezsgést: az embertől most komoly erőfeszítést igényel, hogy szeressen itt élni. Az itt élés szeretése most nem annyira magától értetődő, okot kell hozzá találni. Ide kívánkozik persze, a pontosság kedvéért, már ha van értelme az érzelmek világában az ilyen fajta precizitásnak, hogy rossz kedvünk a jelent keretezi bár, de nem kizárólag a jelenből táplálkozik. Gyűlik egy ideje. Mára lett fülünk meghallani a változás ígéretével kecsegtető legkisebb jó hírt is, anélkül, hogy elveszítettük volna a kételkedés képességét.
Szóval: rendben, valaminek történnie kell, de jó lesz-e nekünk pusztán attól, ha felpezsdül a társadalmi élet? Valóban ennek a szolgálata lenne a kultúra feladata?
A nagy tervekből most egyébként annyi látszik, hogy gazdasági társaságok lesznek a kulturális intézményekből, zömében gazdasági előnyök reményében. A szándék helyességét részben alátámaszthatta volna, ha számításokkal igazolják – ilyen számítások nem készültek, így a várható hatás ma beláthatatlan, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy mindenkinek jobb lenne, ha jól sülne el, ami ezután történik. Egyrészt, mert a kultúra nemcsak pénz kérdése (az is, persze), másrészt ez a döntés egyelőre az intézményrendszer megtartásáról szól, anélkül, hogy tudnánk, mit és milyen minőségben lesz képes szolgálni ez az intézményrendszer. Vagy, hogy pontosan mit akar, aki ezt így kitalálta.
Eddig például nem kérdezték meg az itt élőket: kultúrafogyasztóként mi az elvárásuk. Pedig hátha kisülne ebből is valami, ötlet legalább, hogyan érezhessük úgy, hogy a világhoz tartozunk, semmiről sem maradunk le, csak azért, mert itt élünk.
