Példamutató munkájukat díjazták Mezőkövesden

Mezőkövesd - Fehérvári Dénesné, Pető Anna és a Matyó Kertbarát Egyesület vehetett át elismerést a Város Napja alkalmából.

Idén Fehérvári Dénesné, Tóth Irén, a Szent István Katolikus Általános Iskola matematika-fizika szakos tanára kapta a Mezőkövesd Közneveléséért Díjat. A tiszabábolnai származású pedagógus negyven évig tanított az iskolában, a tanév végén nyugdíjba vonul csakúgy, mint férje, Fehérvári Dénes, aki a Szent László Gimnázium diákjait tanította matematikára és fizikára. Mindketten a mezőkövesdi gimnáziumba jártak és együtt mentek a debreceni egyetemre, ahol 1978-ban szereztek diplomát.

– A negyven év soknak tűnik, de egy pillanat alatt elmúlt. Ha újrakezdenénk is, ezt a pályát választanánk. Legutoljára kaptam a hatodik osztálytól egy oklevelet, amit a humoromért, türelmemért, szeretetemért címeztek. Szerintem ez is a kulcsszó. Az órára vinni kell a humort, szeretni kell a gyerekeket és kell a türelem is, a szakmai tudás az alap. Minden nap örömmel mentem be az iskolába. Nem mondom, a vége felé már fáradt voltam, de sosem untam, nagyon szerettem tanítani – mondta Fehérvári Dénesné.

Az évek során tartani kellett a lépést a fizika fejlődésével és a módszertan alakulásával, de a legfontosabb, hogy a pedagógus értéket adjon át, az nem változott. Fontos a szavahihetőség és a példamutató élet.

– Jó tantestületben dolgoztam kezdettől fogva, támogattuk egymást. Néha összeütköztettük gondolatainkat, de a csillagok is ütköznek és valami jó dolog keletkezik. Olyan tantestületben dolgoztam, amely tagjainak a gyerekek a legfontosabbak – köszönte meg munkatársainak az elmúlt évtizedeket.

Átadják a tudásukat

A Matyó Kertbarát Egyesület a Mezőkövesd Városért díjat kapta meg az önkormányzattól. Működésüket klubként kezdték meg 2010-ben, majd egyesületté alakultak. Herkely Károly elnök elmondta, Petrán Lajossal kezdték a szervezést, mindketten szeretik a növényeket, s hiányoltak egy olyan egyesületet, amelynek tagjai összejárnak, tanulnak egymástól. Az egyesület 12 taggal alakult meg, ma negyvenen vannak. Mindenki tapasztalt, ért valamihez, átadják egymásnak tudásukat, vannak meghívott előadóik és programjaik.

– Először száz rózsát ültettünk Kisjankó Bori szobra köré, majd megszerveztük a lábatlan tyúk főzőversenyt, a Matyó Pálinkamustrát. Ősszel zöldség-gyümölcskiállítást szervezünk, valamint kiírtuk a Matyóföld Legszebb Kertjei, idén pedig már a Matyóföld Tortája versenyt is. Évente mi készítjük el a város adventi koszorúját, valamint húsvét és egyéb alkalmakkor a dekorációkat. Tavaly részt vettünk a Matyóföldi Folklórfesztiválon, idén ismét felkértek bennünket a főzésre és fel is vonulunk, kicsit máshogyan, mint tavaly. Amit kitalálunk, igyekszünk megvalósítani – mondta Herkely Károly.

A város tervez egy közösségi kertet Mezőkövesden, s ebben valószínűleg részesei lesznek a kertbarátok is. Az egyesület viszont tervez egy 128 fűszernövényt bemutató kertet. Ennek egyelőre helyet keresnek, hogy ne eldugott helyen legyen, hanem ahol mindenki látja. Herkely Károly szerint ma nem nagyon ismerjük, használjuk a fűszernövényeket, amelyeket eleink még igen. Ezeket a növényeket fogják majd táblával, leírással, használati információkkal is bemutatni.

Tele van ötletekkel

Pető Anna szintén Mezőkövesd Városért Díjat vehetett át. A mézeskalács-készítő népi iparművész bevallása szerint nagyon szerencsés helyre született, édesapja a mezőkövesdi Pro Urbe-díjas grafikus- és festőművész, Pető János volt. Ő szerette volna folytatni, amit édesapja elkezdett.

– Bár kiskoromban elköltöztünk, harminc évesen hazajöttem, éreztem, hogy ide tartozom. Édesapám alkotóházát kapta meg a családom. Budapesten tanultam, ott végeztem el az oktató képzőt három másik szakmával együtt, ezek a textiljáték készítő, a játszóházvezető, valamint a mézeskalács-készítő. Kedves mesterség, hamar megszerettem. A konyhaművészethez van kicsit közelebb, mint a tárgyalkotáshoz. De pont ezért, hogy sokoldalú tud lenni, sok dolgot lehet vele szimbolikusan megjeleníteni: életfát, érzéseket, üzeneteket, névre szóló ajándéktárgyakat, sok lehetőség van benne – mondta Pető Anna, akinek munkái számos nívós kiállításon is ott vannak.

Elárulta, mindegyik szakmát gyermekei miatt sajátította el: hogy legyen mivel játszaniuk, valamint azért, mert nagyobbik fia egészen kicsi korában azt mondta, szeretne egy szekrényt tele édességgel, ami csak az övé, s akkor ehet belőle, amikor akar. Ő úgy gondolta, egy egész boltot ad neki, ha lehet, egy életen át. Ma már unokája is van, az ő kedvéért készülnek a játékok, a mesekiállítás. Az alkotóházba sok szülő, nagyszülő hozza el gyerekeit, unokáit, akik ki is próbálhatják a mézeskalács-­készítést.

A mézeskalács mulandó, de Pető Anna elárulta, ezt nem bánja. Művész lévén tele van ötletekkel, ha egy kiállításra elkészít egy darabot, már a fejében van a következő, s nem is készít később ugyanolyat. A tervek egy része a fejében van, s várnak a megvalósításra már papírra vetett elképzelések is. Szeretné, ha a mesterség tovább élne, s nagyon boldog, hogy kisebbik fia a nyomdokaiban halad, szeretnék, ha ő is megszerezné a népi iparművész címet.

Tóth Balázs