Közös lakodalmassal ünnepeltek Mezőkövesden

Mezőkövesd - Öt évvel ezelőtt lett az UNESCO kulturális világörökségének része a matyók hagyománya.

A matyó lakodalmas legjellemzőbb jeleneteit állították színpadra szombaton a Matyó Rózsa Ünnepén Mezőkövesden. Immár ötödik alkalommal tartottak gálaműsort annak alkalmából, hogy a matyó kultúra felkerült az UNESCO kulturális világörökségi listájára.

A tardi, szentistváni és mezőkövesdi táncosok, énekesek egyszerre léptek színpadra egy nagy öröm­produkcióra, a Bürkös Zenekar kíséretében. A legkisebbektől a legidősebbekig százan működtek közre a produkcióban, bemutatva, hogyan zajlott a lánykérés, hogyan öltöztették a tardi, kövesdi vagy szentistváni menyasszonyt, vagy hogyan zajlott a menyecsketánc. Egy ponton pedig a közönség egy részét is bevonták a mulatságba.

A lakodalmast Molnár János rendezte, akinek ez volt az első ilyen nagy rendezése.

– Azért választottam a lakodalmast, mert eddig minden évben külön táncoltak az együttesek, s szerettem volna ebből a komfortzónából kilépni. Ne külön-külön mindenki a sajátját táncolja, hanem egyszerre, úgy, mint ténylegesen egy lagziban. A szokások mindhárom településen hasonlóak, a viseletben van különbség – mondta el az előadásról Molnár János. Hangsúlyozta, nem volt egyszerű ennyi embert mozgatni, de nehéz dolga sem volt, hiszen mindhárom településen képzett táncosok vannak. Mindenki azt táncolt, amit szeretett volna, nem volt megkötése. Örömtáncot szeretett volna látni a színpadon, a lakodalom mint központi téma köré felépítve. Ilyenkor ugyanis mindenki együtt ropta, jó és rossz ismerős, rokon, együtt voltak és mulattak, ez a lényeg.

A lényeg megmarad

Az ünnepségen megköszönték az egykori Matyóház dolgozóinak, hogy megőrizték és továbbadták a matyó kultúrát, s nyílt egy kis kiállítás a mai hagyományőrző programban készült termékekből is. Takács Norbert Pető Margit erre az alkalomra írt versét adta elő a matyó rózsákról. Barsi Hajna etnográfus ünnepi beszédében a magyar kultúra ápolásának fontosságát emelte ki, jelezve, a matyók ezt évtizedek óta tudják és gyakorolják, ezt pedig példaértékűnek nevezte. Hangsúlyozta, már száz évvel ezelőtt is probléma volt a gyökérvesztés. A kultúra bár változik, újra és újra megfogalmazzák, külső formái változnak, a lényege ugyanaz marad: ami a nép lelkében van. Egy nép pedig addig él, míg a lelkét nem dobják el.

ÉM-TB