Mihez kezdünk az űrrel a mellkasunkban?

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Vers az, ami nem ­felesel vissza, de rettegi minden­­­ diktatúra.

„A vers maga a haza.” Kürti László költő Kányádi Sándorra emlékező mondatai.

Európai bölény

Az európai bölény, állítólag, már kétszáz éve kihalt Magyarországon, ami nemcsak az anyaországot, és nemcsak a teljes történelmi Magyarországot, hanem, állítólagosan, az egész kontinenst érintő, ex katedra tudományos megállapítás. Az igazi nagybölények viszont nem törődnek a kontinens tudósai által kinyilatkoztatott tényállással. Reggel korán ébrednek, megmossák az arcukat, átolvassák a maileket, napilapot, megválaszolják, ami még szóra, száj­ra, tettre érdemes, és mert dolguk van, akár a hargitai tehénpásztoroknak, kihajtják barmaikat, szavaikat a lankás, kövér füvű legelőkre.

És tudják, nem érdemes kétségbeesni, rohanni a faluba, farkast kiáltva, és tudják, hogy nincs, aki segíteni, össze­terelni jönne, amikor szétfutnak a szemük elől tarka barmai a szónak. Tollat, botot elejtve, nyitva tartott szemmel bámulnak bele a hunyortalan napba, mert a farkas is csak tükre a tájnak, vajúdó, gyámoltalan tehene a júniusi kora délutánnak.

Ahogyan május tizedikén születni romániai magyarnak, egy igazán nagy román ünnepen, elég jó belépő az életbe, költőien jellemző, valódi pofátlansággal. A rendszer nemcsak hogy nem felejt, hanem egyenesen kijavítja a hibát.

Ha lábra áll a kiscsikó

„Kisfiam, te május tizenegyre leszel anyakönyvezve, el is patkolhatnál, mint a szomszéd kancája vagy épp az itt maradt árva csikó, vagy a kilenc kutyakölyökből az az egy, az el nem ásott, meghagyott vaksi korcs. Ezek vagytok ti hárman, ez az Egy, ez a bizonytalan kis ellenállása a világ nagy, mindent elsöprő eszméinek! Majd anyakönyvezünk holnap, ha lábra áll a kiscsikó, ha csecsre lel a vak, nyüszögő eb!”

Költők is csak születnek, vaklálnak és halnak, mint a jószág, mire is az a nagy felhajtás? Legyen elég csak itt megírni, ott mondani el, sötét szobában könnyezni meg. „Vers az, amit mondani kell!” Vers az, amit abba sem lehet hagyni, ami sláger marad és dúdolod, énekled a közértben, amiben egy rím nem sok, de annyi sincs benne, ami ha képen vág, sajog a helye még napokig, amitől szétpattan melltartó és felcsúszik a szoknya. Vers az, amire nincs bocsánat, ami férfivá, nővé szentel. A vers hazavág vagy szíven üt, kitagadtat a családból, befogad ismeretlenül egy másik, egészebb hazába. A vers maga a haza. A vers apróra váltja az eszméket, hogy legyen mit bedobálnod a parkolóórába, a vers egyszer csak igazoltat téged, de nincsenek okmányaid, és magyarázkodásba minek is fognál? Vers az, ami nem felesel vissza, de rettegi minden diktatúra, a vers végre megért, megtanít, a vers itt marad a parton, amíg te mártózni mégy a hűvös folyóba.

Ha érettségi tételt mond

Tegnapelőtt meghalt Kányádi Sándor. Ha érettségi tételt mond fel pár év múlva a gimnazista, akkor úgy hangzik majd, hogy: 2018-ban halt meg a költő, Kányádi Sándor. De mit kezdjünk mi most, padtársai, pályatársak, versrajongók, irodalomtanárok, matematikatanárok, jogászok, orvosok, miniszterek, biológusok, hivatalnokok, óvónők, tanító nénik, Kaláka-dalokat fütyörésző utcaseprők, szóval mi, magyarok, ezzel az űrrel a mellkasunkban?

ÉKN

[related-post post_id="3901760"]

[related-post post_id="3901786"]

[related-post post_id="3897576"]