A munka ünnepéről

A munka ünnepe nem sűríthető egyetlen napba. A tevékeny emberi létezés és annak tisztelete folyamatos műszak. Szerzőnk a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének regionális ügyvivője.

Ott van a buszsofőr gesztusában, aki vár még öt másodpercet, s nem zárja be a siető előtt az ajtót. Megbújik azokban a mosolyokban, amiket nem azért kapunk egy eladótól, orvostól vagy fodrásztól, mert külön pénz jár érte. A munka ünnepe az, mikor ha valaki elvégzett egy feladatot, másnap még egyszer jólesőn végigtekint rajta, s ha kell, megigazít még egy-két apró dolgot, amit nem vett észre tegnap, mikor úgy gondolta, már kész a „mű.”

A munka mindennapokban rejlő apró ünnepeit, ennek felismerését meg kell tanulnunk."

A munka mindennapokban rejlő apró ünnepeit, ennek felismerését meg kell tanulnunk, de szinte olyan észrevétlenül, ahogy járni vagy beszélni tanulunk. Aki így szívta magába ezt a tudást, elégedettebb ember lesz, s jobban megérti, hogy a társas létezésnek nemcsak örömei vannak, hanem olykor áldozatot is kell hoznunk, és felelősséggel kell viseltetnünk a másik ember iránt. Többek között ebből a másik iránt érzett felelősségből és áldozathozatalból van gyúrva a kisközösségek tagjai között áramló szeretet, ha pedig nagyobb léptéket vizsgálunk, egy igen nemes emberi érzés, a szolidaritás.

Ez utóbbi, a szolidaritás gondolatköréből fakad a munka (korábban a munkások) ünnepe. Az emberek óriási tömegei szakadtak ki az első és második ipari forradalom idején a főként mezőgazdasági munkát végző kisközösségeikből, s az új és kegyetlen vad kapitalista körülmények között meg kellett vívni harcukat. Ez a küzdelem sokakat kovácsolt egybe és számtalan áldozattal járt, mígnem az 1886. tavaszán bekövetkezett véres munkástüntetés áldozataira emlékezve évtizedekkel később május elseje lett a megemlékezés napja.

Szerencsére a fejlett világ – jó esetben – már túl van azon, hogy vérrel és fizikai erőszakkal vívja harcait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének egymásnak feszülő érdekek, ellentétek a munkáltatók, munkavállalók és a mindenkori hatalom képviselői között. A munka ünnepe erre is emlékeztet. Szakszervezeti tisztségviselőként május 1-én főképpen erre gondolok, erre a ma is zajló küzdelemre, amelyben a munkavállalók csak akkor vehetnek részt sikeresen, ha egyéni érdekeik egy részét félre tudják tenni és a szolidaritás nevében együtt lépnek fel azért, hogy a társadalom lehető legtöbb tagjának, szereplőjének jobb legyen.

- Szerzőnk a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének regionális ügyvivője -