2016.11.05. 20:01
Ünnep és gyász – gondolatok ’56-ról
<em><strong>Az 1956-os forradalom és szabadságharc mérföldkő nemcsak nemzetünk, hanem Európa, sőt a világ történelmében is. A második világháború után kialakult kettős világrend épp forradalmunknak köszönhetően billent meg először. 1956 után a világ már nem az volt, mint előtte, és a szocialista-kommunista világrend lassú agóniáját hozták az ezt követő évtizedek. Épp forradalmunk példáján felbuzdulva 1968-ban Csehszlovákiában, 1980-ban Lengyelországban mutatták meg a kommunizmus által megnyomorított népek akaratukat. A kommunista-szocialista világrend végérvényes bukása – bátran lehetünk rá büszkék – 1956. október 23-án Magyarországon kezdődött.</strong></em> <strong>Somorjai Lehel írása.</strong>
Az 1956-os forradalom és szabadságharc mérföldkő nemcsak nemzetünk, hanem Európa, sőt a világ történelmében is. A második világháború után kialakult kettős világrend épp forradalmunknak köszönhetően billent meg először. 1956 után a világ már nem az volt, mint előtte, és a szocialista-kommunista világrend lassú agóniáját hozták az ezt követő évtizedek. Épp forradalmunk példáján felbuzdulva 1968-ban Csehszlovákiában, 1980-ban Lengyelországban mutatták meg a kommunizmus által megnyomorított népek akaratukat. A kommunista-szocialista világrend végérvényes bukása – bátran lehetünk rá büszkék – 1956. október 23-án Magyarországon kezdődött. Somorjai Lehel írása.
Nemzetünk 1956. október 23-án megmutatta, hogy képes cselekedni, lerázni magáról a béklyót.
1956. október 23-án egy nép lerázta magáról az elnyomás béklyóit, egy nép megmutatta a világnak, hogy európai maradt. Egy nép példát mutatott a világnak okulásul, hogy lehet bármilyen aljas és kegyetlen a zsarnokság, a szabadság reményét soha nem vehetik el.
A forradalom igazságát az események, azok utóélete fényesen igazolta. Igazolta az az októberi össznemzeti „kegyelmi állapot”, melyben egy tízmilliós nép egy akarattal fejezte ki véleményét a zsarnokságról, egy akarattal tudatta a világgal: ELÉG VOLT! Elég volt a padlássöprésből, elég volt a börtönökből, elég volt a fekete autókból, s ahogy Szolzsenyicin írta, „az ütemes taps szabadságából”, elég volt a szabad szellemet béklyóba kötő embertelen eszméből. Egy társadalmi berendezkedést nem lehet a félelemre, a bosszúra, a szabad akarat eltiprására építeni.
„Ha az embert mindenétől megfosztod, többé már nincs a hatalmadban. Ismét szabad.” – Ez minden totális diktatúrának a gyenge pontja. A Rákosi-rendszer hű csatlósként másolt szovjet típusú mechanizmusai egy európai nemzetet akart a kommunista eszmék és ideák szerint átformálni. Ez a tragikus kísérlet eleve bukásra volt ítélve. 1956 forradalma ennek a fényes bizonyítéka.
Nemzetünk 1956. október 23-án megmutatta, hogy képes cselekedni, lerázni magáról a béklyót, képes ismét felemelni a fejét, képes megmutatni a világnak, hogy él egy nép Európa közepén, akit el akartak szakítani az egyetemes emberi szellem gyökerétől. Nemzetünk nem a málenkíj robotra, Gulagra, Recskre, az ÁVO pincéjébe hurcolt egyszerű emberek, tudósok, művészek ezreinek szenvedéseivel, hanem Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Bibó Istvánnal, Kodály Zoltánnal, Pilinszky Jánossal akart üzenni a világnak.
1956. október 23-a ünnep. Fényes ünnep. S a bukás nem valaminek a vége, az örök sötétség, hanem a remény kicsi gyertyalángjának a fellobbanása lett, mely bár évtizedekkel később, de tűzvészként emésztette fel a diktatúrát nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európa szocializmus által megnyomorított országaiban is.
Áder János: 1956 után a világ visszavonhatatlanul másmilyen lett.
A szovjetek beavatkozása után eldőlt a forradalom sorsa. November 4-e után kezdődött a megtorlás.
A szovjetek beavatkozása után eldőlt a forradalom sorsa. November 4-e után kezdődött a megtorlás.
