Egy nap krónikája: 1956. november 4., vasárnap

Akt.:
Egy nap krónikája: 1956. november 4., vasárnap
Egy nap krónikája: 1956. november 4., vasárnap
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – A szovjetek beavatkozása után eldőlt a forradalom sorsa. November 4-e után kezdődött a megtorlás.

0 órakor a magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát Vaszilij Kazakov hadseregtábornok veszi át.

A kora hajnali órákban Dalibor Soldatic jugoszláv nagykövet megkeresi Szántó Zoltánt, és tájékoztatja Tito és Alekszander Rankovic üzenetéről: a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak.

Hajnali 4 órakor általános szovjet támadás indul Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen.

Budapestet Kuzma Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadja. A támadó szovjet egységek katonái jórészt a Szovjetunió ázsiai térségéből jöttek. A szovjet katonák legnagyobb része nem tudta, hogy hol van és ki ellen harcol. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-­nagyobb honvéd egységek – felveszik velük a harcot, jóllehet, legtöbbjüket álmukban lepi meg a támadás. A támadásról, annak megindulásakor, Király Béla tesz jelentést telefonon a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének.

5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai hangú rádióbeszédet mond, amelyet kb. 8 óráig többször megismételnek: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

5 óra 35 perctől Nagy Imre beszédét valamennyi világnyelven is sugározza a Magyar Rádió. A rádióbeszéd szövegezésében Nagy Imrén kívül Donáth Ferenc és Tildy Zoltán is közreműködik. A Parlamentben ekkor jelen van még: Dobi István, Kristóf István, Rónai Sándor, Szilágyi József, Vas Zoltán.

5 óra 5 perckor a szolnoki rádió hullámhosszán közlemény hangzik el, amely szerint Nagy Imre kormányának volt minisztereiből megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az ellenforradalom ellen. Először Münnich Ferenc négytagú (Apró Antal, Kádár János, Kossa István, Münnich Ferenc) kormánylistát ismertet a miniszterelnök megnevezése nélkül. Később Kádár már miniszterelnökként olvassa fel kormánya felhívását és névsorát: Münnich Ferenc, Marosán György, Dögei Imre, Apró Antal, Kossa János, Rónai Sándor, Horváth Imre. Közülük többen, így Marosán és Rónai is, a rádióból értesülnek megbízatásukról.

5 óra 56 perckor Nagy Imre rádión visszatérésre szólítja fel a Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetésével Tökölre távozott katonai küldöttséget. Ez a felhívás ország-világ előtt leleplezi a magyar kormány katonai küldöttségének szovjet részről történt törvénytelen lefogását.

7 óra 14 perckor a Nagy Imre-kormány nevében – orosz nyelven is – felkérik a szovjet hadsereget, hogy ne lőjenek. „Kerüljük el a vérontást. Az oroszok a barátaink és azok is maradnak.”

7 óra 57 perckor Háy Gyula író és felesége, Éva az Írószövetség nevében a világ íróihoz és a szellemi élet vezetőihez fordul segítségért magyar, angol, német és orosz nyelven: „…Segítsetek Magyarországon!…Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek” Ez volt a Szabad Kossuth Rádió utolsó életjele.

8 óra 7 perckor a rádió adása zene közben megszakad.

Reggel 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezik: Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán (az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai), valamint Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Rajk Lászlóné, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Újhelyi Szilárd, Vas Zoltán és családtagjaik. Összesen negyvenhárom személy kap menedékjogot. Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes (a légierők parancsnoka) és Erdős Péter egy jugoszláv diplomata lakásán kapnak menedéket.

– Nagy Imre és Donáth Ferenc távozása után a Parlamentben maradtakhoz csatlakozik Bibó István, valamint Mindszenty bíboros, aki hamarosan átmegy az amerikai követségre, és ott menedékjogot kap.

– Bibó István mint a törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében maradt képviselője kiáltványt fogalmaz. Megállapítja: Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, visszautasítja azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólítja a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen. Bibó István kiáltványa így végződik: „Kérem a nagyhatalmakat és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését a leigázott nemzetek szabadsága érdekében… Isten óvja Magyarországot!” A kiáltvány egy-egy példányát saját kezűleg adja át több nyugati követségnek.

– A túlerő láttán a Nagy Imre-kormány és a katonai vezetés nem kísérli meg a fegyveres ellenállást.

– A szovjet csapatok – helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverzik. Vidéken több helyen komolyabb ellenállás bontakozik ki, amelybe katonai egységek is bekapcsolódnak (Békéscsaba, Dunapentele, Szeged stb.). Király Béla reggel 6 órakor beszél utoljára Nagy Imrével. Jelenti, hogy a szovjet páncélos egységek a Parlament felé tartanak. Nagy Imre tudomásul veszi a hírt. „Nem kérek további jelentést”– búcsúzik a miniszterelnök a Nemzetőrség parancsnokától. Király Béla ezután szabadságharcosokkal a budai hegyekbe vonul és védelemre rendezkedik be.

– Budapest védelmére reguláris alakulattal csupán a Mecséri János alezredes parancsnoksága alatt álló esztergomi hadosztály maradványai tesznek kísérletet Pesterzsébet környékén.

– A Tökölön lévő ÁVH-sok feladata, hogy a szovjet csapatokkal elfoglalják a Parlamentet, de Soroksárnál kemény ellenállásba ütköznek. Az ellenállók kilövik azt a páncélkocsit, amelyben a fogoly Maléter Pál tartózkodik. A honvédelmi miniszter sértetlen marad.

– Budapesten a fegyveres ellenállást a megnövekedett létszámú felkelő csoportok (elsősorban a Corvin köz, a Kilián laktanya, Almássy tér, Széna tér, Pesterzsébet, Csepel) folytatják.

Délig a szovjet csapatok elfoglalják a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Budapesti Rendőr-főkapitányságot.

– A Kádár-kormány táviratot küld az ENSZ főtitkárának, kéri a magyar kérdés levételét a napirendről.

– Soldatic jugoszláv nagykövet közli Nagy Imrével Tito és Rankovic üzenetét, hogy híveivel együtt ismerje el a Kádár-kormányt. Az MSZMP Intéző Bizottságának a követségen tartózkodó öt tagja ezt egyhangúlag elutasítja.

– Az áldozatok száma aznap a fővárosban 135 fő.

– Eisenhower amerikai elnök tiltakozik a szovjet intervenció ellen.

– A szovjet kormány élesen tiltakozik az angol és a francia kormánynál egyiptomi városok bombázása ellen.

ÉM


Tizenhét forradalmárnál volt az ítélet: halál

Miskolc – Egy félreértés miatt kezdődött a lövöldözés 1956. november 4-én – éppen ma 60 éve – a Miskolci Egyetemen. A sötétben őrségben álló egyetemisták mozgást érzékeltek, a felszólításra senki nem reagált. Az őr leadott egy riasztólövést. Akiket nem látott, azok szovjet katonák voltak, tüzelni kezdtek. A rövid tűzpárbajban két egyetemista vesztette életét.

Az 1956-os forradalom miskolci eseményei fotókon

Miskolc – Miskolc is hatalmas felvonulás színhelye lett 1956 októberében. 26-án reggel több ezres tömeg tódult a városi, majd a megyei rendőrkapitányság elé, hogy követelje az előző esti harcok során letartóztatottak szabadon engedését. Az emberek megrohamozták a kapukat, válaszul sortűz dördült el. Összesen 16 halálos áldozata lett a sortűznek, sokan megsebesültek. Képes összeállításunk az 1956-os forradalom miskolci eseményeiről, a Miskolc Adhatott blog jóvoltából.








hirdet�s