Nézőpont: A farkára csapni végre

Nem ette meg a kutya a telet, mi viszont befaltuk teli szájjal, amit Dönci mackó főzött nekünk a minap, gyertyaszentelőkor, a torkunkra forrott a medveleves, már azt hittük, hogy, de aztán mégse, mert jut itt még a fagyból, nosza, Dönci maci adja vissza a megbízólevelét, függessze fel magát, lépjen le, vagy legalább vonja vissza a pályázatát a jegesmedve javára. Fábián György jegyzete.

A farsanggal is alaposan megcsúsztunk a jégen, bele nyakig a böjtbe, úgyhogy immár túl a rendes játékidőn, most végre oda kellene csapni a tél farkára, tavaszi züllésszak, a medvét pedig nevezzük ki busónak, örüljön, ugye, hogy nem verjük szét, sőt, így még ő is elmondhatja magáról, hogy felfelé bukott. Csak – a megfelelő korlátok híján – nehogy végül a munkagödörben kössön ki.

Tavaszi szél ütötte sorok, vagy ez a lökött is csak becherovkát ivott, mert ahhoz gyáva féreg, hogy lecsússzon a hegyoldalban, hát még, hogy férfimód szembenézzen a medvével, és legyűrje. Avagy csődtömeg-e vagy diadalom ez az ország? Bizonyosság végképp nincs, azt mond mindegyik, amit csak akar, és mondja is, teli szájjal, itt már legföljebb csak hinni lehet. Aki meg nem hiszi, az járjon utána. Vagy morogjon az ebadta, az ember-medve, eltévedve.

- Fábián György -