A szívét is beleadhatta a Magyar rapszódiába

Miskolc - Andrea kedvenc zene­szerzőjének művét játszhatta a miskolci virtuózok hangversenyén.

Miklós Andrea Dóra már rutinos „miskolci virtuóz”, hiszen tavaly és az idén is bekerült az ifjú, tehetséges zenészpalánták közé. Jutalma, hogy március 4-én a Reményi Ede Kamarazenekar élén szólistaként csellózhatott. Popper: Magyar rapszódiáját játszotta, ami az egyik kedvenc műve. Andrea szerint ebben a darabban minden megvan, ami egy csellistának elnyerheti a tetszését: magas és mély hangok, gyors és lassú részek, fekvésváltások, virtuóz sorok, majd érzelmes dallamok, amelyekbe a szívét is beleadhatja a szólista.

Harmadik lett

A tehetséges csellista az MSZC Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium 9. osztályos diákja. Tavaly még az Egressy Béni Zeneiskola növendéke volt, akkori gordonkatanára, Csécsi Hajnalka hívta fel a figyelmét a miskolci virtuózok válogatójára. Az idén már Farkas Zoltánnal készült, hiszen a szakgimnáziumban ő lett a csellótanára.

Andrea azt meséli, hogy ő szerette volna megtanulni a Popper-darabot, és már nyáron elkezdte a munkát. Igazából egy országos gordonkaversenyre akarta vinni a művet, de örül, hogy előtte megrendezték a virtuózok koncertjét, hiszen így még a megméretés előtt eljátszhatta színpadon, közönség előtt a rapszódiát. Andrea egyébként harmadik helyezést ért el az országos gordonkaversenyen, ami kiváló eredmény.

Minden irányból

Az ifjú csellista számára óriási élményt jelentett zenekarral játszani.

– Nagyon jó hallani a különböző hangszerek által összeállt harmóniákat, és az is érdekes, hogy a kíséretet minden irányból hallani, nem csak egyfelől, mint amikor zongorával játszom. Ugyanakkor nehéz is, hiszen figyelni kell a zenekarra, nehogy lemaradjak tőlük, vagy gyorsabb tempót vegyek – magyarázza Andrea.

Megtudjuk tőle azt is, hogy nem ő az első és egyetlen zenész a családban. Amikor édesanyja először elvitte a zeneiskolába, a két idősebb testvére már odajárt. Nézegették az iskola falára kifüggesztett hangszertáblát. Neki a gordonka tetszett meg, mert a nővére hegedülni tanult, és a gordonka nagyon hasonlít a hegedűre, csak sokkal nagyobb. Édesanyja is támogatta hangszerválasztását.

– Nem bántam meg, hogy emellett döntöttem. Nagy a hangterjedelme, és mindenféle hangulatot ki lehet vele fejezni – fogalmaz az ifjú csellista.

Meglepő

A zeneművészeti szakgimnáziumba pedig úgy került, hogy az egyik gordonkaversenyen hallotta játszani Farkas Zoltán, aki azt mondta Andreának, szeretné, ha az ő tanítványa lenne. És ez így is lett.

– A zene kitölti minden napomat. Nekem ez azért fontos, mert amikor játszom, minden érzésemet ki tudom fejezni. A vidámságot és sikert ugyanúgy, mint a bánatot vagy a csalódást – mondja Andrea. Elárulja azt is, hogy kedvenc zeneszerzője épp David Popper, mert művei technikailag nehezek, és olyan zenei megoldások vannak bennük, amelyek szokatlanok, meglepőek. Ugyanakkor a szívhez is szólnak, teszi hozzá a tehetséges zenész.

- Hegyi Erika -