Kinek művészet a graffiti?

,,Azt gondolom, hogy mi, magyarok még jó ideig bosszantónak, rongálásnak, sőt bűntettnek tartjuk az efféle „művészi” tevékenységet. Mindenki elgondolhatja, mit érezhet az a tulajdonos, bérlő, intézmény fenntartó (például a MÁV), amikor az önkéntes művész minden felkérés nélkül és tiltás ellenére elcsúfítja a tulajdonát.
Különösen gyakori jelenség ez a vasútnál és a lakótelepek környékén. Van azonban példa, hogy belvárosi, sokmillióért felújított (esetleg műemlék) középületet, padokat, köztéri szobrokat igyekeznek a „művészek” „még szebbé” varázsolni. A város nagyon drágán ugyan, de meg tudja oldani, hogy különleges festéket használ, amely nem tűri a ráfestést, de mit tegyen a városipolgár?
Ha azzal szembesül, hogy reggelre – addig rendes – portája elcsúfítva rikító festékkel, obszcén ábrákkal lett dekorálva? Majd másnap ugyanezt tapasztalja már az ajtón belül a hátsó kijárat előterében. Következő napra a frissen felújított felvonókabint intézték el, és így tovább. Ez ismétlődik heti rendszerességgel. Nem kerüli el sorsát a kábeltévé-társaság objektuma sem. Az itt élők kétségbeesetten, dühösen küzdenek a vandál dekorálóművész(ek) ellen, de sikertelenül. Minél kevésbé akarjuk művét látni, annál vadabbul ragaszkodnak hozzá. Már olyan a lépcsőház elől, hátul, belül, mint a Bosszúvágy című filmek helyszínei. Gusztustalan, taszító. Nem kérünk belőle! Arról már nem is szólva, hogy a „becsületes művészek” sem arcukat, sem tettüket nem vállalják.
Mindez fényt vet gondolkodásukra, alacsony IQ-jukra, igénytelenségükre, erkölcsi színvonalukra. Nincs dolguk? Nem kell tanulniuk? Nem kell otthon a szülőknek segíteniük, ha már olyan sok a szabadidejük? Nem is hiányoznak otthon? Nincs semmi tennivalójuk: olvasás, film, netán tárlatlátogatás, színház, esetleg tanulás? Miért nem iratkoznak be egy művészeti iskolába? Elgondolkoztak már azon, hogy miért nem kedveli őket a társadalom döntő többsége, főleg azok, akik nagyon sokat dolgoztak azért, hogy szép környezetben lakjanak?
Javaslom, próbálják meg a nehézségek ellenére is a gondolkodás nem mindig könnyű feladatát kipróbálni firkálás helyett.
Török Miklósné, Debrecen