Zöld sajtóreggeli a miskolci Factory Hanggyár zeneműhelyben
Civil erők (kis)beszámolói, nagyszerű eredményekről
A Factory Sport Aréna új hangstúdiójában, a “Hanggyár” családias környezetében zajlott az Ökológiai intézet, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) és a sajtó képviselőinek találkozása. S hogy éppen a Hanggyárban ülhettünk asztalhoz, abban nem csupán a résztvevőknek volt fontos szerepük…
Mint az a későbbiek során kiderült, a média sem csupán egyszerű hallgatóságként volt jelen… A beszélgetés résztvevőiről már felvezetésképpen is illendő megemlíteni: talán legelhivatottabb aktivistái az olyan kezdeményezéseknek, melyek térségünk fiataljainak szabadidős, kultúrális és sport-tevékenységeket igyekeznek nyújtani, a gazdasági és szociális korlátokon túl.
Elsőként F. Nagy Zsuzsanna, az Ökológiai Intézet képviseletében számolt be a közelmúltban lezajlott események sikereiről, további tervekről és tennivalókról. Az intézet munkássága, mondhatni “alappillére” a mai civil társadalom közösségformáló erejének, tevékenységük összefonódik az életünk minden területével. Céljuk a “környezettudatossabb” életszemlélet, az ökológiai kultúra fejlesztése.
Szemléletváltás küszöbén
A helyi lakóközösség pozitív változását leginkább az jelzi, hogy a mobilitás héthez való hozzáállás érezhetően a tolerancia és érdeklődés irányában mozdult el. A biciklis felvonulás immár szerves része a város életének, és egy Európa-szerte terjedő hullám egyik legjelesebb példájává nőtte ki magát. A városlakók és a gazdasági szereplők is időben informálódnak a rendezvény miatt lezárt útvonalakról, míg korábban az ellenségeskedés és az autósok általi megbélyegzés járt osztályrészül.
Nem hagyományos közlekedési eszközök
A szemlétbeli változás további jeleként egyre több biciklivel, gördeszkással és görkorcsolyás fiatallal találkozni az utcákon, ami nem csupán szórakozás, de sporttevékenység is egyben. Az autómentes nap Critical Mass felvonulása hűen tükrözte a változás erejét: a – valóban, hideg – rossz idő ellenére is tömegek rótták a kilómétereket. A biciklik mellett monociklik és rollerek is felbukkantak, tovább színesítve az amúgy sem unalmas palettát. Talán még maga a városvezetés sem hitte volna, hogy mekkora érték volt csatlakozni az Európa Chartához. (Ezt ezúton is köszönjük.)
A Mobilitási Hét ettől persze jóval többről szólt, mint ahogy a társadalmi üzenete is mind messzebbre mutat. Egyre nagyobb eseménnyé növi ki magát, így több embert szólít meg és juttatja el hozzájuk személyre szabott üzenetét.
Akad még tennivaló
A változások és sikerek természetesen nem feledtetik a meglévő hiányosságokat, jelenlévő problémákat. A városi közlekedés továbbra is fekete foltja Miskolcnak, amin a közelmúltban végrehajtott forgalomirányítási “beavatkozások” sem segítettek igazán. Az áthaladó forgalom növekszik, a járművek mozgása lassú, ráadásul rendkívüli szmog- és zajterhelést ró a környezetre. Ésszerűbb szabályzással, apró beavatkozásokkal itt is sokat lehetne segíteni a jelenleg fennálló helyzeten. Azt is sérelmezték, hogy a városban tapasztalható környezeti terhelésekről, szennyezettségi állapotokról nincsenek pontos, mért adatok vagy azok nem hozzáférhetők. Ezek mind közérdekű információk, amit a lakosságnak joga van tudni.
A mérleg ennek ellenére pozitív. A társadalom környezeti öntudata felébredt és befogadóbbá vált a változásokra. Ennél a pontnál -némi gyermeki elégedettséggel- hallottuk a szakemberek szájából: a kedvező változásokban a médiának is nagy felelősség és fontos szerep jutott. (Bízunk benne, hogy a jövőben is hozzájárulhatunk ehhez a közös célhoz)
FACTORY – Indusztriális kövületből, virágzó közösség
Mikor az -ipari műemlék- épület számára megadatott a lehetőség egyfajta újjászületésre, csak az látszott biztosan: ez bizony ember feletti munkát igényel! Talán Csernobil sugárfertőzött gyárvidéke nyújthat hasonló látványt, mint amilyen azt a maroknyi jószándékú embert fogadta, akik magukra vállalták az ipari “romeltakarítást”. És hát valóban: ez az elhivatott közösség, amely valójában két civil szervezet (a Komlóstetői Kerékpáros Sport Klub és a KKSK Kétkeréken Gördülők Alapítvány) összefogásából indult, egy igazi álmot valósított meg ebben a hatalmas csarnokrendszerben.
Persze ezt nem mindenki képes egyformán átlátni vagy átérezni. Akik például túlzó elvárásokkal vagy szűz szemmel néznek szét az epületben, sajnos sok esetben el sem tudják képzelni, hogy milyen erőfeszítések és nehézségek árán épült fel ez a komplexum. A kezdetekben omladozó, vasportól szennyezett falakat most színes rajzok, igényes Graffiti-k és fényképek tarkítják, amik leginkább egy modern londoni galéria belsejét idézik. Biciklisek, görkorisok, deszkások, falmászó és parkour csapatok lepték el az óriási épületetet. Európai színvonalú mászócsarnok született, közben pedig zene és élet töltötte fel az egykor kihalt és funkciótlanná vált létesítményt.
Személyes felelősség
Bár csakis egy kiterjedt közösség volt képes ilyen léptékű dolgokat létrehozni, a jól működő szervezeti modell elengedhetetlen része ennek a sikernek. Szinte minden témakörnek, szakterületnek van egyszemélyes felelőse, ez másképpen nem is működhet. Bármilyen döntési jogkör szabadsága, azzal egyenértékű felelősséggel és persze kötelezettségekkel is jár. A legfrissebb zenei “blokkot” például Parai Roland vette kézbe…
Hanggyár a gyárban
S Hogy mit is jelent ez valójában? Erról már személyesen Roland beszélt… Hamar megtudtuk: a szó -akár legszorosabb értelmében is- nem kevesebbet, mint zenealkotást, a helyi élőzene újjáélesztését jelenti. Hozzátette, a jelen helyzet -ismerve a város zenetörténelmét- egyszerűen tragikus. A színpadi élet gyakorlatilag egyenlő a nullával, a komolyabb előadók pedig szinte már kerülik a régiót. Ezen még addig kell változtatni, míg a zenei szűklátókörűség gyógyítható.
A jelenleg fennálló problémát mélyíti, hogy a megmutatkozni vagy csupán zenélni vágyó tehetségeknek erősen korlátozottak a lehetőségeik. Az eddigi, keserű tapasztalat azt mutatta, hogy az erre alkalmas színterek, a produkciókat befogadó stúdió és hangtechnika nélkül a zenészek szép lassan kiábrándultak az egészből, végül szögre akasztották a hangszert.
Az egyik legnagyobb problémát mindig is a próbatermek bérlése, a megfelelő zenei infrastruktúrával, optimális akkusztikai adottsságokkal rendelkező helyszín megtalálása okozta. Egy profi stúdió árai szinte megfizethetetlenek, de ugyanígy fölösleges költség, egy garázs vagy épületrész folyamatos bérlése, fűtése, átalakítása…
Csak a lényegért fizess!!!
A Hanggyár megfizethető megoldással szeretné segíteni azokat a kispénzű, ugyanakkor elszánt zenészeket, akik a profi hangtechnikát nem tudják finanszírozni. Sok egyéb mellett persze az sem elhanyagolható tényező, hogy akár demó-hangfelvétel is készíthető egy-egy jól begyakorolt produkcióról, no és a rendőrséget sem hívja ki a házmester!
A bérleti díjakat jelenleg két órás ciklusokban számolják, ami:
2500 forintot jelent 2 óra
és 5000 forintot 4 óra esetén
DIA, avagy Demokratikus Ifjúságért Alapítvány
A 1999-ben életre hívott szervezet, a fiatalok társadalmi szerepvállalását, az önkéntességet és a közösségi részvételt támogatja, segíti. Az alapítványt képviselő, a gyárhoz kezdtektől kötődő Lassúné Urbán Erika (Észak-magyarországi regionális koordinátor) arról beszélt, hogyan is valósulhatott meg egy olyan kultúrális- és sportközpont mint amilyen a Factory Sport Aréna és a hozzá tartozó közösségek. A Hanggyár jelképezi talán leginkább az önkéntes munka és az alapítvány támogatásának közösségformáló és építő erejét, ahogyan ismét tovább bővülhetett ez a “szubkultúrális” színtér… Pályázati programokkal támogatják a civil és ifjúsági célokat, amik a mögé álló fiatalok munkája nyomán hatalmas dolgokká növik ki magukat.
Munkájuk valójában ettől is szerteágazóbb és kiterjedtebb. Ilyenek például társadalmi feszültségekkel kapcsolatos tevékenységeik, melyek elsősorban a fiatalok erőszakosságát, intoleranciáját próbálják oldani. Ez a határozottan jelenlévő és hangsúlyos témakör is rávilágít arra, miért is alapvető fontosságú a párbeszéd és kommunikáció kezdeményezése…
