Nézőpont: Örök álom?

A gazdaságossági versenyben és az energiaszerkezet korszerűsítése folyamatában a kör bezárult. A tudós szakma szűk körének ellenvéleménye mellett a szénbányászat magára maradt és hazánkban is a külszíni fejtéseket, valamint Márkushegyet kivéve, gyakorlatilag meg is szűnt. A legfőbb vesztes Észak-Magyarország, ezen belül a mi megyénk, mely a munkaerőpiaci folyamatok és a foglalkoztatási szerkezet változásait, annak szociális és lelki terheivel együtt a legdrámaibban megsínylette.

Az emeletnyi föld alatti vágatokban használt bányagépek, fúrókocsik, rakodógépek, szállítóberendezések immár több éve örök álmukat alusszák vagy a kohókban vassá, acéllá válva más iparágakban szolgálnak. A szén már nem minősül hasznos ásványnak, de még az arany sem manapság a több kilométer mélyen levő gazdag tellérek hatékonyan nem aknázhatók ki. Az ország 60 éve, 1951. szeptember 2-án ünnepelte először a bányásznapot, a bányászokat, a széncsaták legendás hőseit. Ha létezik munkássors, amely bírja úgyszólván minden ember féltő rokonszenvét, egyértelmű tiszteletét, esetenként csodálatát is, úgy az a bányászoké. Elég csak a napjainkban zajló chilei tragédiára utalni. A 60. bányásznapot ünnepli Barcika, Sajószentpéter, Berente és a bányavidék megannyi más helysége, köztük például Telkibánya és Rudabánya is, mint valamikori földesúri hatalom alatt álló tehetős bányavárosok, melyek az ország történelmében kulturális fejlettségük okán is jelentős ismertségre tettek szert. Mint mondhatunk mi a lap munkatársai, akik részesei vagyunk az emlékezésnek és az ünneplésnek? Jó szerencsét vagy még régebbi köszöntést idézzünk: Áldás, szerencse! Látjuk a bányászünnepen a hajdani jelvényeket, egymással keresztbe fektetett ék és kalapácsot, bányászruhákat, hosszú szárú csizmába húzott magyar nadrággal, díszegyenruhákat arany sujtással, sokféle bányászlámpát, bányafokosokat. Olvassuk az egykori bányásztörvényeket és a gazdag hagyomány megtartására érdemes egyéb relíkviákat száz-és ezerszámra. Fekete-fehér világ ez, amelyben oly kevés szerephez jutott a fény és meghatározóhoz az árnyék.

Szent Borbála pogány szülők gyerekeként látta meg a napvilágot és amikor keresztény hitre tért, apja dühre gerjedt és azonmód lefejezte leányát. Szörnyű tette miatt a helyszínen villám sujtotta agyon. E szent lány lett a váratlan halállal fenyegetett emberek, a bányászok, tűzoltók, kőfejtők, tüzérek védőszentje. Emlékezzünk és hajtsunk fejet mindazok előtt, akik hosszú évszázadok alatt hivatásuk hősei, áldozatai lettek. Őrizzük meg velük kapcsolatunkat, csakúgy mint e szép iparággal. Időtlen idők óta a javunkat szolgálta, megérdemli tehát megbecsülésünket. Ha csak rombolni tudunk, a föld is cserben hagy bennünket.

- Buzafalvi Győző -