Bármennyit költhetnek, akár teljes vagyonukat is feltehetik, kiüríthetik a családi malacperselyt, segítőik anyagi támogatását korlátlanul elfogadhatják, és szórólapokra, reklámokra költhetik, egy szép, új világ megteremtésének és haszonélvezésének reményében, azért, hogy a köz jóért tevékenykedhessenek és a köz jóból részesülhessenek a következő négy évben.
A megélhetési politikusnak készülők – azt beszélik, ilyenek is vannak – számításokat végezhetnek, mérleget készíthetnek, egyenleget vonhatnak, mi az az összeg, amit még érdemes feláldozni, – esetleg elfogadni és később meghálálni – egy politikai karrierért és annak mindenféle hozadékáért.
A talpig becsületes, tisztességes politikusnak készülők – azt beszélik, ilyenek is vannak – nem foglalkoznak a pénzzel, az őszinte, igaz szó úgy hiszik, mindennél többet ér. Ők nem számolnak, nem spekulálnak, teszik a belső meggyőződés diktálta dolgukat.
Tartok tőle, mindkét csoportba sorolható politikusaink elszámolják magukat, a pénz nem fog számítani, csak az, hogy ki van jobb színben – és itt nem feltétlenül az egészségre gondolok.