Nézőpont: Ember szabás

Milyen az, valóban benne lenni egy pillanatban, percről percre összerakni egy életet. Bujdos Attila írása.Túl a szezon utolsó bemutatóján: a végére Hamlet maradt, a töprengő dán, ahogyan megannyi kérdésével és kételyével együtt elsodorja a szenvedély árja. A végzet. Egyben mutatja magát Kiss Csaba társulatának első miskolci évada, elvégezhető műveletként ajánlva a megítélést: más minőséget kínálnak-e például az új színházcsinálók, mint a régiek.

A színház amúgy: színház. Intézmény, szórakozóhely, művészet, a megértés módszere, nem magyaráznám túl – sokféle okból szerethető, vagy vitatható. Nézőnként is végtelen szempontok szerint.

A Mi Színházunk, ma: nyitott intézmény, temérdek módon figyel a világra, belőle vezeti le szándékait, törekvéseit – színház az egész, és a színész benne. Feltűnő, ahogyan történetet mesél, az ember felől mutatva: hőseivel és antihőseivel történik minden. Nem a méret aránya változik, nem nagyobbak, vagy kisebbek tehát, mint máskor: közelebb kerülnek. A háttér olykor egybemosódik, erősítve az érzést, hogy a világ komplett rendszerként megmutathatatlan. Nem az igyekezeten múlik, hogy mi fogható fel belőle, így van, mert így van. Ha a színház problémája az ábrázolás, a részletekből is összerakható valamekkora még éppen átlátható egész.

Szóval, a Mi Színházunk az emberre figyel, a történet előterében: hogy milyen, ha észreveszi és él a lehetőséggel. Vagy ha csak magát látja. Ha úgy tudja: a számára rendelt sors a bukás. Csak magára számíthat, és így is muszáj küzdenie. Ha mintát követ, feladva azt, akit magaként ismert. Ha próbál utat találni jó és rossz között, tényleges bizonyosságok nélkül bezárkózva helyes és helytelen dimenzióiba. Ha csak az álmodásra van ereje, és az álmai maguk alá temetik. Ha csak egyszerűen megpróbálja felfogni a világot, ha azt hiszi, jussa van: jár neki az élet. Ha balga és ha bölcs, ha okossága és ostobasága teszi pont olyanná, mint amilyen bárki más. Én, te, mi, ha feltennénk magunknak ezeket a kérdéseket.

Mikrovilágok, a lélek rezdüléseivel, túl a lét és nemlét iránymutatásain, ahol nemcsak a létezés mibenlétének hatalmas sejtése számít, de a létezés valódi minősége is. Milyen az, valóban benne lenni egy pillanatban, percről percre összerakni egy életet.

- Bujdos Attila -