Macik: a csékához került a totem nyaklánc

A jégkorong Erste Ligában kedden 18.30-tól a DVTK Jegesmedvék csapata a romániai Corona Brasov együttesét fogadja. A két gárda a rájátszás első körében, a negyeddöntő négy nyert meccság tartó sorozatában csap össze, azok után, hogy párharc első két mérkőzésén, pénteken és szombaton, Brassóban egyaránt a Macik nyertek. Nagy meglepetést okozva ezzel, hiszen az alapszakasz helyezések alapján a diósgyőriek, mint 7. helyezettek látogattak a 44 fordulós ,,előjátékban” a 2. helyen zárt romániai együtteshez.

Mindent bele

Az alapszakasz utolsó két mérkőzését kihagyva a DVTK Jegesmedvék csapatkapitánya, Miskolci Márk is pályára tudott lépni a hétvégi összecsapásokon, akinek elsőként azt hoztuk szóba, hogy a kívülállókat meglepték ezzel a két sikerrel.
– Kétségtelen, hogy a papírforma alapján, illetve ahogy ebben az évadban az alapszakaszban szerepeltünk, nem azt mutatta a kép, hogy ez jön majd ki a két mérkőzésből, függetlenül attól, hogy mi azért éreztük, hogy több van bennünk annál, ami helyezésben megmutatkozott. Sok oka van annak, hogy az idény korábbi részében az eredmények nem mindig úgy jöttek, ahogy szerettük volna. Sok volt a sérülés, új játékosok érkeztek a szezon közben, még januárban is, sok volt a változó az elmúlt hónapokban – mondta Miskolczi Márk, majd így folytatta: – De a rájátszás – tudom, elcsépelt kifejezés, de ettől még igaz, és talán nincs is rá jobb kifejezés – egy másik kávéház. Teljes más minden, a legkisebb apróságnak, hibának is nagy jelentősége lehet. Lehet, hogy a brassóiak is azt gondolták, mint a legtöbben, hogy majd a szokásos módon hozzánk ellenük a meccset. Csakhogy mi úgy mentünk bele már az első találkozóba is, hogy minden tudásunkat bele kell tennünk. Volt jó kapusteljesítményünk, illetve jó csapatjátékunk, ennek köszönhető az első két győzelem megszerzése. A harmadik mérkőzésen is ugyanilyen koncentráltnak kell lennünk, és mindent meg kell tennünk, hogy elérjük a célunkat, ami a továbbjutás kiharcolása.

A sérülésekről

A Macik csapatkapitányától azt is megkérdeztük, hogy milyen állapotban van, hiszen sérülés után tért vissza, majd újabb sérülés miatt hiányzott az alapszakasz végén.
– A vállsérüléssel bajlódtam már egy ideje, és amikor ez kiújult, azt beszéltük meg, hogy a legjobb az lenne, a rájátszás előtt igyekeznék ezt kiheverni. Majd miután ebből visszatértem, az Újpesti TE elleni hazai meccsen eltört az orrcsontom, ezért nem tudtam játszani az alapszakasz végén. Jobban vagyok, de azért érzem, hogy öregszem – mondta nevetve a 30 éves Miskolczi Márk, aki arra a felvetésre, hogy ehhez képest a csapaton belüli választás alapján a szombati győztes meccs után a DVTK Jegesmedvék legjobbja lett, így folytatta: – Van egy szokás a csapaton belül, hogy győztes mérkőzés után egy totem nyakláncnak időlegesen új gazdája lesz. Ez nem egészen szakmai díj, hiszen nem a közösség választ, ez ennek egy egyszerűsített formája, ugyanis az előző meccs legjobbja mondja meg, hogy kihez kerül ez a kabala az újabb siker után. Az első brassói találkozónk legjobbja, Vosvrda kapus volt, tőle kaptam meg én, de szerintem sokunknak adhatta volna, mert mindenki rengeteg melót tett bele a szombati meccsbe.

Nem a harmadik

Azt is szóba hoztuk a DVTK Jegesmedvék csapatkapitányának, aki immár 25 éve (!) a miskolci klub játékosa, hogy biztos sokan vannak, akik az első két mérkőzésük eredménye alapján, most azt gondolják, hogy ha Brassóban is nyerni tudtak, akkor itthon nem lehet gond a további két győzelem begyűjtése.
– Ez azért nem így van, nem ilyen egyszerű. Minden meccs egyre nehezebb lesz, ahogy haladunk előre a rájátszásban. Eddig nem volt rajtunk nyomás, én most sem érzem, hogy lenne, de, ahogy közeledünk a végkifejlet felé, egyre nagyobb a jelentősége egy jó, vagy rossz megoldásnak a jégen. A Brassó nagyon fizikális hokit játszik, de mi nem foglalkozunk azzal, hogy mi volt eddig. Úgy állunk hozzá, mintha 0-0 lenne az állás az összetettben, számunkra ez nem a harmadik meccs ebben a párharcban, hanem az első hazai összecsapás a rájátszásban, amit meg akarunk nyerni – mondta Miskolczi Márk.