,,Polesz" szerint mások már biztosan nem hittek volna benne, ők igen

Az észak-borsodiak szombaton Alsózsolcán vendégeskedtek, és 2–0-s előnyüket leadva 2–2-es döntetlennel zárták a házigazda BSK elleni csatát, úgy, hogy sokáig emberelőnyben is voltak, mert a hazai alakulatból Lippai Ákost kiállították az 57. percben.

– A mérkőzés előtt tisztában voltunk azzal, hogy az ellenfél hibátlan mérleggel rendelkezik, ennek és pálya állapotának tekintetében a szokottnál mélyebben húztuk meg a védelmi vonalat – vágott bele Polényi Tamás, az alsózsolcaiak futballistája. – Az idő nem volt a legmegfelelőbb, ám a pályán csupán egy helyen volt tócsa, az egyik kapu előtt, amit a kezdés előtt kisöpörtek. Persze, a talaj elég mély volt, nem a legideálisabb focira, de magasabb osztályban játszottam ennél rosszabb minőségű játéktéren. Ismertük, ismerjük a Sajóvölgye erősségeit, hogy gyorsak a szélsőik, veszélyesek a csatáraik, hogy a rögzített szituációban, nagybedobásokban erősek. Nem voltunk megijedve, attól függetlenül sem, hogy nálunk öt embert  – Lippai Ákost, Lövey Lajost, Bóta Pétert, Subert Attilát és jómagamat – leszámítva fiatalok játszanak. Mi vagyunk úgymond a tengely, a rutinos harminc felettiek. Az esélyesebb a vendégcsapat volt, inkább nekik volt veszíteni valójuk.

Subert és Dunai

A korábban az NB III-ig jutó, és ott mintegy 250 meccsen lehetőséget kapó Polényi Tamás magáról az összecsapásról az alábbiakat mondta el.

– A Sajóvölgye korán, már a 7. percben vezetést szerzett, aztán a 22. percben megduplázták az előnyüket, ami a mi szempontunkból nem egy jó végképet vetített előre – sorolta. – Ez mindenképpen hidegzuhany volt a számunkra, de a félidőben megpróbáltuk rendezni a sorokat. Még a kiállítás előtt volt lehetőségünk a szépítésre, nem sikerült, aztán tíz emberre fogyatkoztunk. Rajtunk kívül ekkor biztosan senki nem fogadott volna arra, senki nem hitt volna benne, hogy innen, ebben a szituációban pontot szerezhetünk. A 73. percben azonban egy jól elvégzett Szajky Donát-szöglet után Subert Attila a rövid oldalon, lábbal, félfordulatból szép gólt rúgott. Amivel felcsillant a remény, hogy még lehet „valami” a nagy mezőnyfölényben játszó bajnokaspiráns ellen. Az utolsó előtti percben aztán egy szemfülességet követően, az ellenfél kapusának a hibáját kihasználva Dunai Zsolt egyenlített. Nagy volt az ünneplés, fiatal csapatunk bebizonyította, hogy esély mindig van, ha teszünk érte. Korábban megesett velünk az, hogy végig domináltunk egy meccset, akadt rengeteg helyzet, melyek kimaradtak, így egy pontot sem szereztünk, most ennek fordítottja történt. Elég sűrű a mezőny, kiegyensúlyozott a bajnokság, sokat lehet előre lépni, vagy hátrébb csúszni, ha valaki produkál egy jó, vagy éppen gyengébb szériát. A klubvezetés célja az, hogy biztosan érjük el a bennmardást, ezen belül végezzünk minél előrébb. Feladat ugyancsak a saját utánpótlásból való építkezés, jelenleg kilenc ilyen játékos van a keretben. Mi őket segítjük a tapasztalatunkkal, hogy be tudjanak épülni a felnőtt labdarúgásba.

Négyet Szabolcsban

Az 1989-ben született Polényi Tamás 1996-ban a DVTK-ban kezdett focizni, az öccsével együtt (Polényi Gábor most az NB II-es BFC Siófok alkalmazásában áll), az első edzője György Gábor volt. Egy kisebb sportiskolás kitérőtől eltekintve 2008-ig volt a piros-fehérek labdarúgója, különböző korosztályokban. Ezt követően tíz szezonon keresztül a harmadik vonalban játszott, Tiszalökön, Ibrányban, Kemecsén, Tiszaújvárosban, illetve Tállyán. Futsalban, és strandfociban vannak NB I-es összecsapásai is.

– 2008-ban Szolnokon szerettem volna tovább tanulni, már meg is volt beszélve, hogy az akkor NB II-es Tisza-partiak előbb kölcsönadnak az NB III-as Szolnoki Spartacusba, ahonnan egy év után lesz esélyem bekerülni a MÁV FC-hez – árulta el Polényi Tamás. – Azonban végül Nyíregyházára vettek fel. Ez a magyarázat arra, hogy akkoriban, az egyetemi tanulmányokkal párhuzamosan négy szezonon keresztül szabolcsi klubokban fociztam.

Azon kérdésre, hogy mit tekint eddigi pályafutása legnagyobb összecsapásának, sikerének, Polényi Tamás az alábbiakat válaszolta.

– Kupamérkőzéseket. A tiszaújvárosi klubbal kiejtettük az akkor NB I-es Pécset, és a Paksot is, illetve óriási élmény volt negyeddöntőt játszani 2016 februárjában az Újpest ellen. A Szusza Ferenc stadionban olyan játékosok ellen futottunk ki a pályára, mint Balajcza, Litauszki, Windecker, Hazard, Andric, Bardhi. Ugyan a végeredmény 8–1 lett, de mi szereztük meg a vezetést a 11. percben, amit fél órán keresztül tudtunk is tartani. Az újvárosi visszavágón egyébként 2–0-ra kaptunk ki – mondta Polényi Tamás.

Amíg a lábak engedik

A 34. életévét november 25-én ünnepli majd a zsolcaiak egyik rutinos embere, így faggattuk arról is, meddig tervezi aktív pályafutását.

– Azt szoktam erre válaszolni, hogy van még három jó, és három rossz szezonom. A labdarúgás határozza meg az életem idestova 27 esztendeje, vélhetően ez már így marad amíg élek. Jó még mindig készülni, várni az aktuális mérkőzést. Jön még az a bizonyos fociláz belülről, hogy menni kell, hogy nyerni kell. Voltak korábban műtéteim, így ezek tükrében addig játszom, ameddig a lábaim engedik. A DVTK Labdarúgó Sportakadémián dolgozom, ismét járok egyetemre, a harmadik diplomát szeretném megszerezni, most a Miskolc Egyetemen, pénzügyi menedzsment szakon, mester képzésben – osztotta meg mindezt még Polényi Tamás, megemlítve azt, hogy kétgyermekes apuka, illetve köszöni a feleségének a támogatást.

Vármegyei foci hírek a boon.hu oldalán itt!