Kapustábor Abaújszántón: Szappanos volt, de jelenleg Dibusz

Nem az első, és (vélhetően) nem is az utolsó az abaújszántói kapustábor. Csütörtök délelőtt, 9 óra 45 perc van, a helyi sporttelep kapuja nyitva, érkeznek különböző nagyságú és típusú autók. Gyerekek és edzők, szervezők, segítők állnak a klubépület előtt, mellett, illetve kissé távolabb, a résztvevők készülődnek a délelőtti foglalkozásra.

Rakaczki Bence emlékére

Mindegyikük valamilyen focimezben várja a kezdést: feltűnik az osztrák válogatott, a Fehérvár FC, a Nyíregyháza Spartacus, a Mályi FC, a Puskás AFC trikója, lógója, de képviselteti magát a REAC, a DVTK, a Wolfsburg, a magyar válogatott is, utóbbi több változatban. A srácok mindegyikénél kesztyű, különböző színárnyalatokban, no igen, ezt a szakmát is komolyan kell venni, és ha ez a fontos tartozéka, akkor lennie kell kesztyűnek. Előkerülnek a tábor hivatalos pólói, rajta a 2014-ben elhunyt DVTK-s fiatal hálóőr, Rakaczki Bence, akinek az emlékére is rendezik az eseményt. Mindenki felvesz egyet, elkészül a csoportkép, kiderül, hogy Bence sírjához még aznap délután ellátogatnak, Miskolc-Szirmán.

Résztvevő és oktató

A trénerek ismerős arcok, nem először vannak itt: Kövesfalvi István, az egyik névadója a tábornak, aztán Bíró Szabolcs, Sánta Tibor, Pintér László (korábban itt volt egy rövid időt Knotz László, de csütörtökön már nem vett részt a munkában), és persze Veréb György, a másik névadó, aki a szakmai felügyelő. Utóbbihoz felesége, Zsuzsa is csatlakozott. Elmondja, augusztusban lesz 53 éve, hogy feleségül meg a diósgyőri legendához. „Nem volt könnyű focistafeleségnek lenni, de rengeteg szép oldala volt, és van. Gyönyörű emlékeket adott, az egyik, amikor annak idején kimehettünk Isztambulba, a Besiktas elleni nemzetközi kupameccsre. Óriási volt a hangulat, több tízezer nézővel. Akkor kikaptak Gyuriék, de visszavágón nyertek, jobban, és így továbbjutottak. Meg aztán jó emlékezni az olimpia válogatott miskolci mérkőzéseire is” – teszi hozzá elárulva, hogy ő maga nem sportolt, építész volt.

Fél 11, és elkezdődik az akkorra kirótt penzum. Négy csoportba vannak beosztva a fiúk, a legkissebbeket Gyulai József gardírozza, mutatja nekik, hogy mit és hogyan kellene csinálni, folyamatos a bíztatás. A legfiatalabb kapuska a budapesti Tajti Bálint, még nincs 7 éves. Nagypapája, Szokolóczi László nagyjából tíz méterről nézi. „Két testvére van Bálintnak, Anna 9 éves, és tornázik, míg Botond 11 esztendős, ő capoeirázik. Egyelőre hobbi kapus, de vonzódik a sportághoz. Mindig van ideálja, nemrég Szappanos Péter volt, ám jelenleg Dibusz Dénes az. Még nem döntött a kapuskérdésben teljesen, mert úgy látja, jobb a csatároknak, akik a gólt rúgják. A hetvenes években együtt játszottam a Spartacusban Egervári Sándorral, Mezey Györggyel, laktam Tiszaújvárosban is, ahol megmaradtak a régi baráti kapcsolatok, egy ilyen révén értesültünk erről a táborról. Bálint jól érzi itt magát, ha lehet és tud, biztosan eljön jövőre is. A tőle nagyobbak – láthatóan – bevették a csoportba, segítik, a környezet fantasztikus, és az edzők is jól végzik a munkájukat.”

Kavics a kapocs

Az edzést frissítések szakítják meg, mert egyre melegebb van. A nem messze zakatoló piros kisvonat töri meg a csendet, megy a munka, maximális fordulaton. Fél 12 lett, vége a délelőtti programnak. Mindent össze kell szedni, tisztán kell elhagyni a pályát. Román Viktor veszi le a kesztyűt, ő 1990-es születésű, egyben résztvevő, és oktató is: ,,Legutóbb Diósdon védtem, a megyei II. osztályban. A Vasas utánpótlásban nevelkedtem, és játszottam a tartalékbajnokságban is egyszer-kétszer. Voltam több NB III-as klubnál, Hatvanban, a III. Ker. TVE-nél, a Pénzügyőrnél, Dorogon, illetve Turán is. Félig-meddig már edző is vagyok, ugyanis most fejeztem be az MLSZ kapusedző C-tanfolyamát. Szeretném magam felhozni, itt mentorálni a kicsiket, valamint tanulni a szakmát, ellesni a feladatokat, a trükköket. Tizenegy éve voltam először Abaújszántón, Kövesfalvi István, Kavics természetesen a kapocs, az ő neve garancia az itteni munkára. Tősgyökeres budapestiként nagyon élvezetes itt lenni, nagy örömmel osztottam meg az ismerőseimmel – akár a közösségi oldalon is – azt, hogy ide jövök. Az utolsók között hagyjuk el a létesítményt, ugyanis várja a résztvevőket az ebéd, a borsó leves, a makaróni, feltéttel, sajttal, a hűsítő szóda, és az illatos, mézédes görögdinnye.