A zöld lámpától az álmokig

Az első fecskéknek még jutott ülőhely, az elkésőknek már kevésbé, így megdőlt az az elmélet, mely szerint a havas sportok a megyeszékhelyen mindenhová tartoznak, csak az első vonalba nem.

A Kékesi-család tagjai az alkalomhoz illően csípték ki magukat: a főszereplő természetesen abban a népviseletben feszített, amelyet majd Kínában viselni fog, az apuka és az anyuka pedig talpig fehérben és feketében, elvégre ők is ünnepeltek, méghozzá azt, hogy csemetéjük immáron másodszor lesz ötkarikás szereplő. Mert azt már boldog és boldogtalan tudja, hogy a huszonhat esztendős kiválóság három országban és nyolc versenyen harcolta ki azt az egyetlen férfi kvótát, amely hazánknak jár.

– Számomra biztos hátteret teremtett, nyugodt körülményeket biztosított a klub, én pedig nem is olyan régen szívesen csatlakoztam a diósgyőriek népes családjához. Most nagyon sokan azt kérdezik tőlem, hogy milyen célokkal utazom Pekingbe, válaszom pedig egyszerű: jobban akarok szerepelni, mint 2018-ban, a dél-koreai Phjongcshangban. Az olimpia egyébként veszélyes üzem: kevesebben indulnak, mint a világbajnokságon, ráadásul a belső drukk miatt bárki kieshet, még akár a legjobb is. Az nyilvánvaló, hogy nem akarok leégni, helyezésben gondolkodva jó lenne, ha sikerülne harmincon belül végeznem, a huszadik körüli produkcióm meg az álom kategóriába tartozna - mondta Kékesi Márton.