Almanach készül a Miskolci Munkás Testedző Egyesületről

Az 1910-ben alapított sportklub jelentős eredményeket elért labdarúgó-szakosztályának, sok-sok „igazi Munkás-szívű sportembernek” szeretne emléket állítani egy kiadás előtt álló almanach.

Újrafelfedezés

– Egy sportklub teljes történetének megírása a rendelkezésre álló, sokszor hiányos adatok és szóbeli közlések alapján rendkívül nagy feladat. Nem is mertem erre vállalkozni, amikor elkezdtem az adatgyűjtést – emlékszik vissza a kezdetekre Pastrovics Aladár, a kötet szerzője.

A fellelhető források alapján először csupán mozaikszerű vázlatok készültek, a kor szokásos sporttörténeti korszakaihoz és elsősorban a Munkás labdarúgó-szakosztályának legfontosabb eseményeihez igazodva. De tovább kutatott, nem utolsósorban személyes érintettsége okán is. Apai ágon családja két férfi felmenője egykor nagy, miskolci klubokban játszott, illetve trénerkedett.

– Nagyapám az 1920-as évek első felében miskolci vasutascsapatban, az MVSC-ben, azt követően rövid ideig az MTK/ Hungáriában szerepelt, majd a legendás Miskolci Attila jobbszárnyát erősítette. Édesapám az 1950-es évek Munkásának volt balszélsője, jómagam pedig a Diósgyőrben, Boros Jóska bácsi serdülőcsapatában rúgtam a labdát – ad adalékot ahhoz, mi ösztönözte a helyi futballmúlt egyik mozaikjának az újrafelfedezésére. Feltett célja volt, mondja, hogy az MVSC, a Miskolci Honvéd és a Borsod Volán után ezektől egy kicsit eltérő módon, de elkészítse az MMTE labdarúgó-szakosztályának krónikaszerű történetét. Hiszen az Attila és a Perecesi TK mellett – nem elfeledkezve a két nagy rivális diósgyőri klubról, a DVTK-ról és a DAC-ról sem – ezek a csapatok együtt jelentették egykor a nagy-miskolci labdarúgás legmagasabb szintjét.

Munkája során nem nélkülözhette az egykori kortársak, szemtanúk segítségét, a velük készült hosszabb-rövidebb interjúk érdekes részét adják a kötetnek, amely a beszélgetések, és az egyesületi élet apró-cseprő eseményeiről szóló híradások nélkül csupán egy elég bőséges adattár lenne.

– Cáfolni szerettem volna azt a rendkívül lekicsinylő véleményt, amely az MMTE-t a jelentéktelen, „futottak még” csapatok közé sorolta. Úgy hiszem, hogy a megalakulást követő évtizedek és a hőskor történései fényes bizonyítékai voltak a népkerti egyesületekben folyó sporttevékenység, ha úgy tetszik, a belvárosi sportélet magas színvonalának – mondja. Majd hozzáteszi: erre tekintettel megfontolandónak tartaná az egykori Népkerti Sporttelep ma is álló, Hajós Alfréd által tervezett bejáratának helyreállítását az ipari műemlékek mintájára, amit akár sporttörténeti műemlékké is lehetne nyilvánítani, mielőtt valakinek eszébe jutna lebontatni.

– A világ sportszempontból boldogabb tájain egy-egy nagy múltú klub valóságos nemzeti intézmény, és mint ilyen, különleges megbecsülést élvez. Az MMTE emlékének felelevenítésével nem hamis bálványok felállítására biztatok, mindinkább a jelentős sportteljesítmények elismerésének fontosságára szeretném felhívni a figyelmet – fogalmaz Pastrovics Aladár. Ahogy mondja: arra az egykor egy konkrét városrészhez is köthető közösségépítő ethoszra, amikor a sportklub személyes ügy volt, és a Munkás-szív a Munkás családért dobogott.

(A borítóképen: Az MMTE 1948-as aranycsapata)