Ötvenhét évesen is célba ért

A 6. Authentic Phidippides Run Athén–Spárta–Athén közötti 490 kilométerének teljesítéséhez pár perc híján 102 órára volt szüksége a Fancsalban élő Bogár Jánosnak, akinek ez volt élete leghosszabb versenye. Az Abaújban élő 57 éves sportember elnyűhetetlenségét bizonyítandó, az elmúlt másfél hónapban teljesítette az Athén–Spárta közötti Spartathlon 246 kilométerét, az UltraBalaton 225 kilométerét. Lefutotta a Nagyvárad–Debrecen közel 90 kilométerét, sikerrel teljesítette a Kassa–Miskolc ultramaraton 115 kilométerét, majd nem kisebb feladatra vállalkozott, mint november 19-én odaállt a világ egyik leghosszabb aszfaltos futóversenye, a 6. Authentic Phidippides Run elnevezésű 490 km-es erőpróba rajtjához, ahol „mindössze” az Athén–Spárta–Athén útvonal teljesítése várt rá.

Igazi csapatmunka

– A szeptemberi Athén–Spárta közötti Spartathlon után nagyon jó érzés volt újra, szinte hazamenni Görögországba – fogalmazott már idehaza Bogár János. – A november 6-i Kassa–Miskolc ultramaratont persze még nem lehetett teljesen kipihenni, de csodás volt ott futni, ami nagy lelki erőt adott nekem ezen a megméretésen is. Megtisztelő volt számomra, hogy ennek a hattagú, szuper magyar csapatnak a tagja lehettem. Féltávnál, a spártai fordítóban a férfiak között a harmadik helyen haladtam, és igazán jól éreztem magam. A folytatásban, mivel nem volt letöltött útvonal trackem, összehoztam öt-hat eltévedést, mert a régi Spartathlon jelzés is fent maradt az úton, de a mostani pálya nem mindig egy irányba ment azzal. Hála a sok szeretetteljes segítségnek, még ez is belefért. 330 kilométernél egy szervezőkocsi hozott vissza a pályára, mert kihagytam a 4 km-re levő check pointot. Ha akkor nem jönnek vissza értem, kizárnak a versenyből.

Érezte, hogy sikerül

Egy különlegességről is beszámolt Bogár János.

– Meglepetés volt, hogy felvittek bennünket az autópályára is, ami a forgalomban közel sem volt kellemes érzés – mondta a fancsali futó. – Úgy 350 kilométer környékén csúnyán bedagadt a bokám, amit sikerült kezelni, de az iramot vissza kellett vennem, illetve több pihenő beiktatására volt szükségem, hogy tovább tudjak menni. Amikor 400 kilométer „magasságában” visszafelé is elhagytuk a Korinthoszi-csatornát, bármilyen nehéz is volt, éreztem, hogy sikerül a 104 órás szintidőn belül célba érnem. Az utolsó 15 kilométer ezzel együtt is nagyon kemény volt, de végül teljesítettem életem leghosszabb futóversenyét. Ebben óriási szerepe van páromnak, Ildikónak, aki ezúttal is fantasztikus kísérőm volt ezen az igazán embert próbáló versenyen. Vezette a kísérőautót, minimális alvással 102 órán át, közben főzött nekem levest, teát, rizst, navigált, figyelte a 880 darab kis fehér jelzéssel ellátott útvonalat, rendezgette a vitaminokat, előkészítette a váltóruhákat, töltötte fel a fotókat, rövid beszámolókat az internetre. Le a kalappal a teljesítménye előtt, hálás lehetek a sorsnak, hogy Ő van nekem! Maráz Zsuzsi női győzelme felemelő volt, Blaskó Mihály, Ferenczi István, Toldi Péter és Kovács Ádám fantasztikus hozzáállása és eredménye pedig inspiráló volt számomra.

Sokan segítették

Igazi csapatmunkát tettünk le az asztalra. Öröm volt minden lépés ezekkel a csodás emberekkel és csodás futókkal. Szívből köszönöm a baráti, támogatói segítségeket, a sok-sok biztatást, szeretetet, melynek köszönhetően részt vehettem és célba érhettem ezen a párját ritkító viadalon.

6. Authentic Phidippides Run (490 km)

Abszolút végeredmény (36 induló, 19 célba érkező): 1. Sagan Lukasz (lengyel) 65:53:20 óra (abszolút pályacsúcs), 2. Maráz Zsuzsanna (magyar) 67:54:12 (női pályacsúcs) és Toldi Péter (magyar) 67:54:12, 4. Pawel Zuk (lengyel) 81:37:35, 5. Ville Niemenmaa (finn) 85:08:28, 6. Freeman Rodrigo (brazil) 85:40:08, … 10. Blaskó Mihály (magyar) és Ferenczi István (magyar) 95:16:42, … 15. Bogár János (magyar) 101:55:53.

(Kovács Ádám féltávnál feladásra kényszerült.)

(A borítóképen: Az örökifjú Bogár János)