Az olaszok nagyon jók, így diadalmaskodhatnak

Tatárka József, a Magyar Labdarúgó-szövetség megyei igazgatóságának társadalmi elnöke azt kapta a második elődöntőtől, amit várt.

– Valamilyen szinten mindenki tudta, hogy ez lesz – kezdte a civilben Mád polgármestereként dolgozó tisztségviselő, majd így folytatta: – A dánok kilencven percig nagyszerűen fociztak, rendkívül magabiztosak voltak, a kapusuk szenzációsan védett, a meccset viszont a házigazdák minőségi cseréi a hosszabbításban saját maguk javára döntötték el

Bármi lehet

Az elnök ezután kiemelte:

– Újra bebizonyosodott, hogy a futballban bármi előfordulhat, és a pillanatnyi forma határoz a találkozók sorsáról. Egy-egy összecsapásra bárki össze tudja magát szedni, ha teljes erőbedobással küzd, hosszú távon azonban kiderül az igazság. Mint mindig, persze most is volt olyan, hogy néhány sztár úgymond leégett, vagy inkább kevesebbet nyújtott a várttól, de ez nem azért következett be, mert pár hét vagy pár nap alatt elfelejtettek játszani. A legjobbak akár hetven meccsen szerepelnek egy évben, számtalanszor kőkeményen odalépnek nekik, és mindössze három nap áll rendelkezésükre a regenerálódáshoz, ezért kifacsarva érkeztek az Eb-re.

A finálét természetesen a világ összes kincséért sem hagyná ki a polgármester-elnök, aki elárulta:

– Baráti társaságban nézem majd a londoni döntőt. Mivel mindenki az angolokra esküszik, ezért nekik hangsúlyozom, hogy az olaszok nagyon jók, Mancini szövetségi kapitány pompásan összerakta őket. Remek kapussal és védősorral rendelkeznek, középpályásaik kiválóan szervezkednek, csatáraik pedig kitűnően használják ki helyzeteiket, ziccerben ritkán hibáznak, betermelik azt, ami előttük adódik. Természetesen nem azt jelentem ki, hogy az övéké lesz az aranyérem, de ha már nálam volt a szó, érzékeltettem, hogy melyik együttest tartom esélyesebbnek – függetlenül attól, hogy az angolok legalább hatvanötezer honfitársuk előtt otthoni gyepen küzdenek majd.

(A borítóképen: Tatárka József)