A meglepetések Eb-jének gondolja az eseményt

1978 szeptembere és 1980 novembere között 11 alkalommal játszott a felnőtt magyar válogatottban Tatár György, és 5 gólt szerzett. A tizenegy találkozóból öt volt kontinensbajnoki selejtező, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a csapattal kivívja az 1980-as Európa-bajnoki részvételt (csoportmásodikként zártak a magyarok a görögök mögött, így nem jutottak ki Olaszországba).

– Biztos felejthetetlen lett volna ott lenni, de akkor ez csak a csoportgyőzteseknek sikerült – tette hozzá az 1952-es születésű egykori DVTK-labdarúgó. – Emlékszem, ebben az időszakban, 1979 szeptemberében volt egy barátságos meccs Nyíregyházán, a csehszlovákok ellen, azon a mérkőzésen fejezte be aktív pályafutását Bene Ferenc. Korán 11-est kaptunk, ő volt kijelölve mint rúgó, de nem merte elvállalni, mondván, ha kihagyja, ez fog megmaradni az emberekben. Odajött hozzám, s azt mondta: „Gyuri, vágd jól a kapus szeme közé!” Így tettem. Nyertünk 2–1-re.

Szuperlatívuszokban

A jelenlegi Eb-ről az alábbi gondolatokat osztotta meg Tatár György, aki 1983-ban, 1984-ben a spanyol CD Castellónban légióskodott.

– Sajnos, munkakörömnél fogva nem tudtam minden eddigi mérkőzést megnézni – nyilatkozta. – Ki merem jelenti, hogy ez a torna a meglepetések Európa-bajnoksága. Évekre visszamenőleg Svájcról csak annyit tudtunk, hogy van egy jól záró retesze. Ukrajnával kapcsolatban az olcsó cigaretta volt a legszimpatikusabb, és láss csodát, mind a két csapat a legjobb 8 közé került. A magyar válogatottról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: szenzációs, csodálatos, felejthetetlen. Marco Rossi szövetségi kapitány bátran mert nyúlni a fiatal generációhoz, tartva azt a mondást, hogy a vas is a tűzben edződik. A nevezett halálcsoportban csupán percek választottak el attól, hogy belépjünk a csodák kapuján. Később, a nyolcaddöntőben ezek a világ- és Európa-bajnokok búcsúztak... Ha ez nem meglepetés, akkor mi? Mondhatjuk, ha nem ilyen erős csoportot kaptunk volna, akkor nagyobb az esélyünk a továbbjutásra, de mint tudjuk, a futballban a „ha” nem létezik. Amit láttam, az biztosíték arra, hogy kis csapatunk bátran szembe tud nézni az úgynevezett nagyvadakkal is. Reméljük, hogy a válogatott a későbbiekben is bátran, önbizalommal telve veszi majd fel a harcot, és remélhetőleg kijut a következő tornákra is. Hajrá, magyarok, csak előre! Még annyit: bízom abban, hogy a DVTK vissza fog kerülni az NB I.-be!

(A borítóképen: Tatár György)