Molnár Gábor és az életjel

A sereghajtó hazai csapat, a nézők nélküli meccsen, Diósgyőrben, a már biztos nemzetközi kupaszereplőnek tekinthető felcsútiak ellen nem számított esélyesnek. A két csapat ez évi eredménysorát, az egymás elleni legutóbbi bajnokiját tekintve semmiképpen. Utóbbi mérkőzésen, február elején ugyanis a tartalékosan felálló Puskás AFC (a korábbi fordulókban szerepeltetett hét kezdőjátékosát pihentette akkor Hornyák Zsolt, a felcsútiak vezetőedzője, két labdarúgóját pedig más poszton játszatta) 2–0-ra legyőzte a DVTK-t a Fejér megyei mérkőzésen.

Milovic visszakerült

Aki arra számított, hogy a Puskás szakvezetője ezúttal is megrotálja csapatát, annak csalatkoznia kellett, ugyanis mindössze két labdarúgó maradt ki az előző fordulóban, Felcsúton, az MTK Budapest gárdáját 3–0-ra legyőző csapatból. Mindketten, Szolnoki és Baluta sárga lapos eltiltásuk miatt. Előbbi helyett a védelembe Meissner került, a középpályán pedig az a Knezevic jutott szóhoz, aki alapembernek számít, és az ezt megelőző meccsen sárga lapos eltiltások miatt nem játszhatott.

A Diósgyőri VTK a múlt héten pénteken – hat nyeretlen bajnoki után – ismét győzni tudott, a Budafoki MTE vendégeként elért 2–1-es siker után egy helyen változtatott a kezdőcsapatán Zoran Zekic. A legutóbbi bajnokit sárga lapos eltiltás miatt kihagyó, alapembernek számító Milovic visszakerült a védelem közepébe, emiatt a fiatal Szűcs K.-nak csak a kispadon jutott hely.

A 22. percben

A győzelmi kényszerben lévő hazai csapatnak nem maradt sok választása erre az összecsapásra, mint hogy támadni, helyzeteket kialakítani, és legalább egy góllal nyerni. Hét perc alatt a szögletet lehetett gyakorolni (a PAFC egymás után hármat is elvégezhetett), azonban ezek egyike sem volt olyan, hogy abból komoly szituáció alakulhatott volna ki. A házigazdák egyrészt a szélső játékukban bízhattak, a 11. percben Grgic került olyan helyzetbe, amiből akár a vezetést is megszerezhette volna, de csúnyán ellőtte a labdát a jobb sarok mellett, majd Roshi is munkát adott Tóth B.-nek. Ezt megelőzően és ezután is inkább a felcsútiak voltak némi mezőnyfölényben, amiből ekkor nem sok mindent tudtak kihozni. A látogatók motorja Knezevic volt, ő kérte, és osztotta le a labdákat, melyek közül az utolsók ebben az időszakban nem jöttek össze. A DVTK-nál Max, Grozav, illetve Suljic szedte össze a játékszert, de Milovic is vállalkozott passz­ra, hosszú indításra. Zekic edző szinte együtt mozgott a játékosaival, és kevés mozzanatot hagyott szó nélkül. A 22. percben viszont örülhetett annak, hogy Grozav tört előre középen, visszakerült hozzá a labda, és közelről szépen lőtt a sarokba (1–0). Ezután is jöttek a diósgyőri lehetőségek, Grgicé, majd Vaneceké, könnyen növelhette volna előnyét a piros-fehér gárda. Szabálytalanságok miatt állt a mérkőzés, a vendégeknek sérülés miatt cserélniük is kellett. A PAFC kapura nem volt veszélyes, némileg színfolt volt ebben Urblík lapos lövése, amely után a labda elkerülte a bal alsó sarkot. A Diósgyőr szervezetten, szűken védekezett, általában nyolc, a 16-os környékére, és azon belülre visszazáró emberrel, ami elég volt az addig keveset mutató látogatókkal szemben. A félidő hosszabbításában Géresi elesett Milovic szorításában, a vendégek hiába reklamáltak büntetőt, és még Grgicnek is maradt egy lövése, amely után a labda kevéssel fölé szállt.

A második félidő

A szünetet követően, 30 másodperc után Grozav nyitotta egy életerős, lapos lökettel, Tóth B. nem is tudta fogni. A román légiós két perccel később is próbálkozott, majd Polgár volt ígéretes pozícióban az ötösnél, de kiment a labda az alapvonalon. Úgy nézett ki, hogy az öltözőben a DVTK kapott további pozitív töltetet, s hogy a Puskás Akadémia FC helyezéséből adódóan nem olyan éles, koncentrált, mint korábban. ­Grgic megint csak olyan „szituba” került, hogy megnézhette magának a kaput, de Tóth B. biztosan ölelte magához a labdát. 10–1 volt a kapura lövési arány (Malenicának nem kellett védenie), ami nagy szegénységi bizonyítvány volt a vélhetően bajnoki ezüst­érmes vendégekre nézve. A 60. percben aztán Plsek védésre kényszerítette a hazai hálóőrt, némileg javulgatott tehát a felcsúti együttes, így aztán még vékonynak tűnt az 1–0-s DVTK-vezetés. A 64. percben, gyors akció végén a Diósgyőrt is megjárt Kiss T. hibázott el nagy lehetőséget, leeshetett a kő a házigazdáért aggódók szívéről. Beállt ellenfele térfelére a PAFC, kellettek a friss erők (Drazic, Márkvárt) a DVTK-ba. Az egyenlítésért hajtó dunántúliak próbálkozását siker koronázta, Urblík óriási találattal vette be Malenica ketrecét (1–1). Nyíltabb lett ezen találattól a meccs, hiszen a hazaiaknak nem volt elég az egy pont, de a második félidőre feljavuló Felcsút is szerette volna most már a maga javára fordítani a mérkőzést. A miskolciak mestere hármas cserét csinált, Ivanovs­kinak volt is helyzete, miközben kezezést reklamált, de a Puskás előtt is volt alkalom a gólszerzésre. Négy perc volt a hosszabbítás, Molnár szabadrúgása fölé szállt, egy vendégfejes is, és újabb ziccert hagytak ki. A slusszpoén Molnár fejese volt, amivel nyert a DVTK (2–1). A Diósgyőr ezzel továbbra is életben tartotta bennmaradási esélyeit.

(A borítóképen: Nagy küzdelmet vívtak a csapatok. Képünkön: a diósgyőriek kapusa tisztáz)

Diósgyőri VTK – Puskás AFC 2–1 (1–0)

Diósgyőr, zárt kapuk mögött. V.: Vad II. (Buzás, Theodoros; Csonka, Lovas).

Diósgyőri VTK: Malenica (5) – Polgár (5), Milovic (6), Soldo (6), Pikk (5) – Max (5), Grozav (6) – Grgic (6), Suljic (6), Roshi (6) – Vanecek (5). Vezetőedző: Zoran Zekic.

Puskás AFC: Tóth B. (6) – Meissner (5), Nunes (5), Spandler (5), Deutsch (5) – Urblík (6), Knezevic (6), Van Nieff (5) – Slagveer (6), Plsek (5), Kiss T. (5). Vezetőedző: Hornyák Zsolt.

Csere: Van Nieff helyett Géresi (5) a 34., Vanecek helyett Drazic (6) a 72., Roshi helyett Márkvárt (5) a 72., Plsek helyett Corbu (–) a 77., Max helyett Szűcs K. (:) a 83., Suljic helyett Molnár G. (6) a 83., Grgic helyett Ivanovski (-) a 83. percben.

Sárga lap: Suljic a 29., Slagveer az 53., Urblík a 67., Vanecek a 69., Soldo a 86., Meissner a 90. percben.

Gólszerző: Grozav (1–0) a 22., Urblík (1–1) a 75., Molnár (2–1) a 94. percben.

Zoran Zekic: – Ez a meccs infarktusközeli állapot volt számunkra, számomra.

A csapat teljesítményével elégedett vagyok, kivéve a kihagyott helyzeteket. Sok lehetőségünk volt, csak sajnos ezek kimaradtak, s benne volt a kockázat, hogy ezt megbünteti az ellenfél, s ez meg is történt. Élete gólját rúgta ellenfelünk játékosa, ezzel egyenlítettek. A meccs végén az életünkért mentünk, mindent egy lapra feltéve. Mind a két csapatnak volt helyzete, kiélezett volt a végjáték, mert a Puskásnak is volt lehetősége a gólunk előtt. Mostantól koncentrálni kell a következő mérkőzésre, és ezt az irányt folytatni, nem számolgatok, nem erősségem a matematika. Eddigi pályafutásom során nem dolgoztam ilyen tehetséges játékossal, mint Molnár, sérülés miatt sokáig nem tudtam használni, örülünk, hogy velünk van.

Hornyák Zsolt: – Gratulálok a hazai csapatnak a győzelemhez. Nehezen indultunk be, az első 30 percben nagy hibákat követtünk el a védelemben, és

az egyikből az ellenfél meg is büntetett bennünket. Harminc perc után viszont olyan tempóban futballoztunk, amilyenben korábban, és amilyenben akartunk. A második félidőben domináltunk, egyenlíteni tudtunk, egy szép góllal visszajöttünk a meccsbe. Mindkét csapat győzni akart, ez a hazaiaknak sikerült, a végén még volt esélyünk gólt szerezni, de kihagytuk a lehetőséget, szétszakadt a mezőny, Molnár pedig a hosszú oldalon szép gólt fejelt. Mentünk a három pontért, nem a döntetlenért jöttünk, és erre fizettünk rá. Köszönöm a csapatomnak a hozzáállást, mostantól arra koncentrálok, hogy a csapatom egészségi állapota jó legyen a következő meccsre.

22. perc: Grozav tört előre középen, belelépett egy a felszabadítási kísérletbe

a 16-os vonalán, a lábáról Vanecek felé pattant a labda, aki lefejelte azt a román légiósnak, ő pedig 11 méterről, balról kilőtte a bal alsó sarkot, 1–0.

75. perc: Slagveer beadását Polgár fejelte ki, a 16-os előterébe, az érkező Urblík pedig 20 méterről, jobbal kilőtte a bal felső sarkot, 1–1.

94. perc: Drazic ívelt balról a hosszú oldali kapufa mellé, ahol Molnár G. érkezett, és közelről a hálóba fejelt, 2–1.