A forróságra van gyógyszer, a vírusra jelenleg még nincs

Ami egy-két hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen volt, a napokban megvalósult. Legkiválóbb csengáncsozóink vették a sátorfájukat, elmentek Tatára és az ország legrégebbi edzőtáborában ütötték fel főhadiszállásukat.

Hűtött csarnokban

– Hétfőn mentünk, pénteken jöttünk – mondta az Észak-Magyarországnak hétfő délután Flórusz János, a DVTK judósainak vezetőedzője, aki hosszú pályafutása alatt megszámlálhatatlan erőgyűjtésen vett már részt tanítványaival. – Két lányt vittem a Dunántúlra: velem tartott a huszonkét esztendős, hetven kilós Gercsák Szabina és a tizenhat éves, hatvanhármas Kelemen Adél. Előbbi olimpiai kiküldetése, sakknyelven szólva, függőben van, esetében még semmi nem dőlt el, jövőre lehet olimpiai szereplő, de akár el is bukhatja ezt az esélyét. Keményen dolgoztunk Tatán, ahol úgy hétszáz négyzetméteren százan ügyködtünk és amennyire csak tudtunk, vigyáztunk magunkra, figyelembe vettük, hogy a korona vírus ismét a „kertek alatt” van és akár nagy bajt okozhat nekünk, valamint az egész sportvilágnak. A héten amúgy a forróság is felütötte a fejét, de ez nem fogott ki rajtunk, ugyanis a komplexum klímaberendezése ha valamikor, akkor most tényleg nagyszerű szolgálatot tett.

Napi három tréning

A sportolók saját mestereikkel iskoláztak, de igénybe vették az országos szövetség felnőtt-, junior- és ifiedzőinek szolgálatait – köztük volt például a versenyzőként és szakvezetőként egyaránt jó hírű Pánczél Gábor és Toncs Péter is.

– A tizenkét tréner naponta három foglalkozást tartott a versenyzőknek, köztük az olimpiai keret tagjainak – folytatta Flórusz János. – Katonás rendet tartottak: korán reggel, egészen pontosan hat óra ötven perckor futást vezényeltek, aztán jött a reggeli. Délelőtt tíz és tizenkettő, valamint délután négy és hat óra között következett a küzdelem és a technikai munka. Annak érdekében, hogy mindenki bírja a kiképzést, a kiadós ebéd az úgy két órás csendes pihenőbe „csapott”, a sziesztát pihenéssel, relaxálással és a napi harmadik edzésre való felkészüléssel töltötték a lányok és a fiúk.

Bizonytalan a helyzet

A Tatán járt sportolók hétfőtől klubjaikban folytatják a munkát, viszont keddenként a fővárosba teszik át a székhelyüket, és a válogatott táborában alapoznak.

– Csináljuk a dolgunkat, de a nemzetközi helyzet fokozódik – kesergett a vezetőedző. – A környező, elsősorban a tőlünk délre fekvő országokban megint terjed a pandémia, ennek következtében teljesen bizonytalanná vált az, hogy mit csinálhatunk és hová utazhatunk a nyaron és az ősszel. A világszövetség még nem tette közzé a versenynaptár tervezetét, az olimpiai kvalifikációs viadalok időpontját. Ugyan tervbe vettek Európa Kupákat, Grand Prix és Grand Slam tornákat, de hogy hol kötünk ki és hol nem, mi sem tudjuk, pedig szeretnénk tisztán látni. Ugyanis fel kell építeni a programunkat, össze kell dolgozni az edzéseket, az utazásokat és a versenyeket, gondolni kell a pihenő időszakra, a feltöltődésre, az esetleges sérülésekre, szóval edzői fejjel gondolkozva komoly szakmai kihívás elé nézünk. Talán Zágrábban lenne az első jelenésünk, de most még nem tudom, hogy hol és mikor mutatkozunk be. Az viszont nagyon valószínű, hogy itthon szeptemberben indul be a gépezet, ha nem nyal vissza a fagylalt, mert ettől félünk...

A világszövetség még nem tette közzé a versenynaptár tervezetét, az olimpiai kvalifikációs viadalok időpontját.

Flórusz János

(A borítóképen: A DVTK válogatottjai a tatai edzőtábor olimpiai szobra előtt: Kelemen Adél (balról), Gercsák Szabina és Flórusz János)