Megtört a kosaras sorozat lendülete

A Diósgyőri Gimnáziumban semmit nem bíztak a véletlenre: idejében hozzákezdtek az esemény megszervezéséhez, de a rendezvényt a koronavírus-járvány miatt törölniük kellett.

A válság közbeszólt

– Harminchárom viadalt bonyolítottunk le, és most nagyon fáj a szívünk, hogy a soron következőt nem tarthatjuk meg – mondta Péter Barnabás, az intézmény igazgatója. – Annak rendje és módja szerint felvettük a kapcsolatot a családdal, Kamarás István és felesége gyerekeivel, Györggyel és Istvánnal, továbbá az iskolákkal, a sport­egyesületekkel, a megyei szövetséggel, a leendő támogatóinkkal és a szimpatizánsainkkal is. A legnagyobb örömünkre mindenhonnan és mindenkitől igent kaptunk, ennek következtében már magunk elé képzeltük a mérkőzéseket, a díjkiosztót, a baráti beszélgetéseket, ám beütött az egészségügyi válság, amely magával vitte a harmincnegyedik Kamarás-kupát. Lefújtuk a kétnaposra tervezett versenyt, nem tehettünk mást. A gyerekek nem járnak iskolába, szünetelnek az edzések, zárva vannak a csarnokok, átmenetileg megszűnt az élő sport, a Magyar Diáksport Szövetség is véget vetett a szezonnak, elmaradtak a tanévből még hátralévő finálék is.

Nem számozzák

Péter Barnabástól ezután arra kértünk választ, hogy gondoltak-e a halasztásra, próbáltak-e nyári vagy őszi időpontot keresni, mire ezt a választ kaptuk:

– Erre nincs lehetőség. A végzős diákok kirepültek – ők most ballagás nélkül intettek búcsút középiskolájuknak –, nem mozgathatjuk őket júliusban vagy éppen augusztusban, jelenleg egyébként sem tudjuk, hogy mi vár ránk három vagy éppen négy hónap múlva. A csúsztatásra egyébként korábban volt példa, amikor az egyik iskola csapata bekerült a diákolimpia országos döntőjébe, és erre tekintettel egy-két héttel eltoltuk a tornát. Ezt pontosan azért tettük, mert – a felejthetetlen emlékű Kamarás házaspár nagyszerű munkássága előtt tisztelegve – mindig ragaszkodtunk a színvonalhoz, ahhoz, hogy megyénk legjobb négy leány és négy fiú középiskolás együttese látogasson el hozzánk. Azt is el kell mondanom, hogy egyszer – a huszonötödik alkalommal – elhagytuk saját komplexumunkat, és a városi sportcsarnokban hoztuk tető alá rendezvényünket. Az egész magyar középfokú oktatást figyelembe véve „mellesleg” szinte példa nélküli a Diósgyőri Gimnázium hagyománya. Harminchárom esztendeig töretlen lendülettel csináltuk, most pedig csak abban bízhatunk, hogy az egy év kihagyás nem nyomja rá a bélyegét a torna jövőjére. Úgy gondolom, hogy a szervezőbizottság akkor jár el helyesen, ha az ideit nem számozzuk, és a jövő évi rendezvény kapja majd a XXXIV. Kamarás-kupa elnevezést.

A névadókról

Kamarás István és felesége Rohonczi (Rohrmann) Mária hosszú ideig tanított a diósgyőri elődjében, a Kilián György Gimnáziumban. A családfő a kosárlabdában kiérdemelte a mesteredzői címet, az intézményből 1979-ben igazgató helyettesként ment nyugdíjba. Kamarás Istvánné atlétaként és kosárlabdázóként is jeleskedett, a válogatottságig vitte.

(A borítóképen: Idén nem játszanak a diákok a Kamarás Kupáért)