Farkas Attila találata volt az utolsó

Az utóbbi években 12 csapat küzd meg egymással az NB I.-ben, 33 forduló keretében, s a tavalyi bajnokságban is két klub (az utolsó kettő helyen végző) esett ki az élvonalból az aktuális pontvadászat végén, illetve a másodosztályból szintén két alakulat (az arany- és az ezüstérmes) került fel. A koronavírus-járvány miatt március közepén félbeszakadt az NB I. 2019/2020-as küzdelemsorozata, amely a napokban született döntés értelmében május 30-án indulhat újra (bár előtte, május 23-án pótolják a korábban elmaradt Ferencvárosi TC–Debreceni VSC-összecsapást). Ezenkívül azt is eldőlt, hogy az NB II. aktuális évada véget ér, és a zárótáblázat első és második helyén álló (MTK Budapest, Budafoki MTE) gárda jogosult nevezni az élvonalra a következő idényt illetően.

Korábban, a Magyar Labdarúgó-szövetség közgyűlésén Csányi Sándor elnök arról beszélt, hogy a szövetségnek két forgatókönyve is lenne arra az esetre, ha a pályán mégsem lehetne befejezni az aktuális bajnokságot: az egyik, hogy sem kiesők, sem feljutók nem lennének a következő évadot tekintve, a másik, hogy nem lenne búcsúzó, csak két felkerülő, így a nyár végén (?) 14 csapattal kezdődhetne a következő szezon. A magyar első osztályú bajnokság 119 éves történelme során több szisztéma szerint és változó létszámmal rendeztek NB I.-et, és volt jó pár alkalom is, amikor a csapatoknak osztályozón kellett kivívniuk a bennmaradást vagy éppen a felkerülést. A statisztika azt mutatja, hogy már rögtön, 1901-ben voltak ilyen meccsek, aztán hol igen, hol nem szerepelt ilyen a versenykiírásban, legutóbb 2004-ben bonyolítottak le osztályozókat Magyarországon. Kétrészes sorozatunk második részében az 1953 és 1997 közötti időszakot néztük át megyei szempontból.

Korai egyenlítés, de…

1953-ban a Diósgyőri Vasas került az NB I. kapujába, azt követően, hogy megnyerte az NB II. Keleti csoportját. A Déli csoportban a Vasas Izzó, a Közép csoportban a Szikra Gázművek, a Nyugati csoportban a Pécsi Lokomotív gyűjtötte be az aranyérmet, így ezen klubok vívták az osztályozót az NB I.-ért a fővárosban, az Üllői úton novemberben és decemberben. A diósgyőriek a pécsieket 3:0-ra, az Izzót 2:1-re, a Szikrát 3:1-re győzték le, így NB I.-esek lettek. 1954-ben az Ózdi Vasas megszerezte NB II.-es bajnoki címét a Keleti csoportban. A feljutásért osztályozókört rendeztek, amelyen a másik három csoportgyőztessel, a Kőbányai Dózsával (Nyugati csoport), a Szolnoki Légierővel (Déli csoport) és a Bp. Vörös Meteorral (Közép csoport) léptek pályára. Az ózdiak az osztályozókör mindhárom mérkőzésén, semleges pályán alulmaradtak, így csak a negyedik helyen végeztek, a feljutást a Légierő és a Kőbányai Dózsa vívta ki – utóbbi aztán sosem lett NB I.-es csapat, ugyanis „a párt és a legfelsőbb sportszervezet” utasítására átadta játékoskeretét és NB I.-es indulási jogát a Pécsi Dózsának.

A nagynevű Honvéddal

1966-ban az Ózdi Kohász SE 13., utolsó előtti lett az NB I.-ben, így a bennmaradásért lépett pályára, osztályozón, három meccsen, a Dorogi Bányász (NB I., 14. hely), a Komlói Bányász (NB I./B, 3. hely) és a Szombathelyi Haladás (NB I./B, 4. hely) ellen. Egyik riválisát sem tudta megverni, csak az utolsó, negyedik helyen zárt, így kiesett az NB I./B-be.

Aztán sokat kell ugrani az időben, hogy osztályozókra bukkanjunk, mintegy 15 évvel később a Kazincbarcikai Vegyész csapata lett az NB II. Keleti csoportjának bajnoka, amely a másik két csoport győztesével (Közép: MTK-VM, Nyugat: Nagykanizsai Olajbányász) és az NB I. 15. helyezettjével (Nyíregyházi VSSC) kényszerült osztályozóra, az észak-borsodiak a budapesti kék-fehéreket kapták. Barcikán 12 000 néző előtt 2–0-ra győzött az MTK, a visszavágót a Hungária körúton 1–0-ra a borsodiak nyerték, azonban ez kevés volt, nem sikerült az NB I.-be feljutniuk. A Vegyész 8 évvel később, 1990-ben is eljutott az „ígéret kapujáig”, amikor is szintén a Keleti csoportban szerepelt, a Szeged SC mögött másodikként zárt és léphetett pályára az osztályozón. Az ellenfél nem kisebb csapat volt, mint a Budapest Honvéd, a kispestiek azonban az akkori szezonban csupán 13.-ok voltak az NB I.-ben. Az első, fővárosi mérkőzésen soványka, egygólos előnyt szereztek a budapestiek, amit a visszavágón, 15 000 néző előtt, már a 2. percben egalizált a Vegyész. Ezután még három gól esett, ebből kettőt a vendégek értek el, így a döntetlennek köszönhetően bennmaradtak, a Vegyésznek pedig ekkor sem jött össze az osztályváltás.

Visszajutás 7 év után

Az ezt követő hét évből ötször a Diósgyőr volt érdekelt az osztályozókon. 1991-ben az egy évvel azelőtt feljutó Szeged SC került a borsodiak útjába, a DVTK ugyanis ezüstérmes pozícióban (a BVSC-Mávtransped előzte meg a piros-fehéreket) végzett az NB II. Keleti csoportjában. A Tisza-parti első felvonásra több száz piros-fehér szurkoló utazott el, nem hiába, ugyanis a hajrában szerzett találattal nyertek a kedvenceik. A visszavágóra megtelt a Diósgyőri stadion, 20 000 drukker szorongott a lelátókon, s látta azt, hogy a vendégek korán vezetést szereztek, de bő negyedórával a vége előtt a hazaiak egalizáltak, így a DVTK 7 év után, 1984-et követően visszajutott az élvonalba. Egy évvel utána a Diósgyőrnek az NB I. 14. helyezettjeként kellett megóvnia élvonalbeli tagságát osztályozón, méghozzá a – második vonal Nyugati csoportjában a Csepel mögött második – BKV Előre SC ellenében. Hazai pályán, nyögvenyelős meccsen „csak” 2–1-re győzött a vasgyári alakulat, a fővárosi visszavágó így izgalmas volt, de az ekkor még csak 21 éves Vitelki Zoltán pontot tett a párharc végére, nem esett ki a borsodi együttes. 1993 nyara ismét mozgalmas volt ebből a szempontból, a DFC-nek megint az élvonalban maradásért kellett harcolnia, 27 éve az NB II. Nyugati csoportjának ezüstérmese, az EMDSZ-Soproni LC jutott a párharcra. Az első, diósgyőri 90 percet 1–0-ra hozták a pályaválasztók, viszont a dunántúli második felvonáson akkor „ment el a hajó”, amikor a 75. percben, Molnár I. kiállítását követően a szabadrúgásból Deák másodszor is betalált. A vége csúfos, 5–0-s fiaskó lett, így a DFC az NB II.-be zuhant.

A piros-fehérek 1996-ban jutottak el ismét oda, hogy az NB I.-ért lépjenek gyepre. Az osztályozók történelmében egyedülálló módon – a III. Kerületi TVE és a második Tiszakécske FC mögött – harmadik helyezett csapatként a DFC osztályozót játszhatott, köszönhetően annak, hogy a bajnokság befejezése után két nappal az MLSZ elnökségének egri ülésén az a döntés született, hogy felemelik az NB I. létszámát 18 csapatosra, így az élvonal utolsó négy csapatának és az NB II.-es csoportok második és harmadik helyein végzett együtteseknek kellett osztályozót játszaniuk. A Diósgyőr a Fehérvár-Parmalat ’96 FC-vel nézett farkasszemet, és idegenben csupán 2–1-re kapott ki, majd a 15 000 néző előtt megrendezett második meccs is így, 2–1-es miskolci győzelemmel zárult 90 perc után. A hosszabbításban a székesfehérvári Takács lőtt egy gólt, s ezzel, az iksszel a látogatók bennmaradtak az első osztályban. 1997-ben ezüstérmes pozícióban végzett a DFC az NB II. Keleti csoportjában (a Tiszakécske FC-Eurobuszé lett az arany), s következhetett az újabb osztályozó az NB I. 15. helyezettjével, a III. Kerületi TVE-vel. Budapesten minimális fórt szereztek a házigazdák, a miskolci, esős időben megrendezett visszavágón az arcukat piros-fehérre festett diósgyőriek 2–0-ra nyertek, így kezdődhetett az örömünnep.

Osztályozó az NB I.-ért (1953)

1953. november 29. (1. forduló)

Diósgyőri Vasas – Pécsi Lokomotív 3–0 (1–0)

Budapest, Üllői út, 12 000 néző. V.: Harangozó.

Gólszerző: Gondos (14.), Dobó (75.), Reiter (83.).

1953. december 6. (2. forduló)

Diósgyőri Vasas – Vasas Izzó 2–1 (1–0)

Budapest, Üllői út, 30 000 néző. V.: Hernádi.

Gólszerző: Szigeti (15.), Nagy (47.), ill. Kincses (60.).

1953. december 13. (3. forduló)

Diósgyőri Vasas – Szikra Gázmű 3–1 (1–1)

Budapest, Üllői út, 8000 néző. V.: Huszka.

Gólszerző: Dobó (24., 77., 82.), ill. Száva (33.).

Az osztályozó végeredménye: 1. Diósgyőri Vasas 6 pont (8:2), 2. Vasas Izzó 4 pont (6:2), 3. Szikra Gázművek 2 pont (4:8), 4. Pécsi Lokomotív 0 pont (2:8).

A Diósgyőri Vasas és a Vasas Izzó feljutott az NB I.-be.

Osztályozó az NB I.-ért (1954)

1954. december 5.:

Vörös Meteor – Ózdi Vasas 1–0 (0–0)

Budapest, Üllői út, 28 000 néző. V.: Harangozó.

Gólszerző: Budai II. (56.).

1954. december 12.:

Kőbányai Dózsa – Ózdi Vasas 3–1 (2–0)

Szeged, 4000 néző. V.: Dorogi.

Gólszerző: Zsámboki (1., 57.), Németh (9.), ill. (Tiba (47. – 11-esből).

1954. december 19.:

Szolnoki Légierő – Ózdi Vasas 3–0 (3–0)

Eger, 4500 néző. V.: Somogyi.

Gólszerzők: Dombai (4.), Fischer (30.), Csepregi (öngól, 36.).

Az osztályozó végeredménye: 1. Kőbányai Dózsa 5 pont (4:1), 2. Légierő 4 (3:0), 3. Bp. Vörös Meteor 3 (1:1), 4. Ózdi Vasas 0 (1:7). Az első két csapat jutott fel az NB I.-be.

Osztályozó az NB I.-ért (1966)

1966. november 23.:

Dorogi Bányász – Ózdi Kohász 3–2 (2–1)

Budapest, Hungária körút, 2000 néző. V.: Müncz.

Gólszerző: Monostori (30.), Virágh (45., 86.), ill. Fejes-Fükő (35.), Szendrei (54.).

1966. november 27.:

Komlói Bányász – Ózdi Kohász 1–0 (1–0)

Csepel, 2000 néző. V.: Gere.

Gólszerző: Pataki II. (41.).

1966. november 30.:

Szombathelyi Haladás – Ózdi Kohász 6–1 (4–0)

Budapest, Hungária körút, 3000 néző. V.: Schopp.

Gólszerző: Iszak (23.), Hegedűs (29., 31. – 11-esből, 39.), Homolya (51.), Szabó S. (60.), ill. Fejes (65.).

Az osztályozó végeredménye: 1. Szombathelyi Haladás 5 pont (10:3), 2. Komlói Bányász 4 (3:3), 3. Dorogi Bányász 3 (4:4), 4. Ózdi Kohász 0 (3:10). Az első két csapat került fel az NB I.-be.

Osztályozó az élvonalba kerülésért (1982)

1982. május 30.

Kazincbarcikai Vegyész – MTK-VM 0–2 (0–1)

Kazincbarcika, 12 000 néző. V.: Palotai.

Gólszerző: Borsó (20.), Handel (80.).

1982. június 6.

MTK-VM – Kazincbarcikai Vegyész 0–1 (0–0)

Budapest, Hungária körút, 4000 néző. V.: Jaczina.

Gólszerző: Szobonya (85.).

A párharcot az MTK-VM nyerte, és került az NB I.-be.

Osztályozó az NB I.-be jutásért (1990)

1990. június 10.

Budapest Honvéd – Kazincbarcikai Vegyész 1–0 (0–0)

Budapest, Bozsik stadion, 1500 néző. V.: Varga S.

Gólszerző: Pisont (59.).

1990. június 17.

Kazincbarcikai Vegyész – Budapest Honvéd 2–2 (1–1)

Kazincbarcika, 15 000 néző. V.: Puhl.

Gólszerző: Kalmár (2.), Asszony (52.), ill. Gregor (33.), Csehi (82.).

A párharcot a Budapest Honvéd nyerte, és maradt benn az első osztályban.

Osztályozó az NB I.-ért (1991)

1991. június 22.

Szeged SC – Diósgyőri VTK 1–2 (1–1)

Szeged, 6000 néző. V.: Piller.

Gólszerző: Takács Z. (14.), ill. Váczi (40.), Molnár (87.).

1991. június 30.

Diósgyőri VTK – Szeged SC 1–1 (0–1)

Diósgyőr, 20 000 néző. V.: Nagy L.

Gólszerző: Leskó (76.), ill. Puskás (17.).

A DVTK 3–2-es összesítéssel jutott fel az élvonalba.

Osztályozó az NB I.-ért (1992)

1992. június 24.

Diósgyőri FC – BKV Előre SC 2–1 (1–1)

Diósgyőr, 8000 néző. V.: Piller.

Gólszerző: Szabó Zs. (9.), Szvisztun (70.), ill. Szemere (37.).

1992. június 28.

BKV Előre – Diósgyőri FC 0–1 (0–0)

Budapest, Sport utca, 4000 néző. V.: Bay.

Gólszerző: Vitelki (81.).

A DFC 3–1-es összesítéssel maradt benn az NB I.-ben.

Osztályozó az NB I.-ért (1993)

1993. június 27.

Diósgyőri FC – EMDSZ-Soproni LC 1–0 (1–0)

Diósgyőr, 6000 néző. V.: Puhl.

Gólszerző: Szilágyi (12.).

1993. június 30.

EMDSZ-Soproni LC – Diósgyőri FC 5–0 (1–0)

Sopron, 10 000 néző. V.: Hartmann.

Gólszerző: Deák (21., 76., 89.), Chiratcu (80., 87.).

A párharcot a Sopron nyerte 5–1-re, a DFC kiesett az NB II.-be.

Osztályozó az NB I.-ért (1996)

1996. június 27.

Fehérvár-Parmalat ’96 FC – Diósgyőri FC 2–1 (0–1)

Székesfehérvár, 3000 néző. V.: Varga S.

Gólszerző: Dvéri (64. – 11-esből), Monye (71.), ill. Pintér (11. – 11-esből).

1996. június 30.

Diósgyőri FC – Fehérvár-Parmalat ’96 FC

2–2 (2–1, 2–1, 2–1) – hosszabbítás után

Diósgyőr, 15 000 néző. V.: Puhl.

Gólszerző: Tóth Gy. (22.), Kotula (35.), ill. Horváth F. (17.), Takács (95.).

A csatát a Fehérvár-Parmalat ’96 FC nyerte 4–3-mal, így a DFC nem került fel.

Osztályozó az NB I.-ért (1997)

1997. június 4.

III. Ker. TVE – Diósgyőri FC 1–0 (0–0)

Budapest, Hévízi út, 5000 néző. V.: Hanacsek.

Gólszerző: Szabó (59.).

1997. június 7.

Diósgyőri FC – III. Ker. TVE 2–0 (1–0)

Diósgyőr, 15 000 néző. V.: Tóth V.

Gólszerző: Szamosi (öngól, 40.), Farkas A. (59.).

A párharcot a DFC nyerte 2–1-es összesítéssel, így feljutott az NB I.-be.

(A borítóképen: Dancs és Miriuta labdáért zajló párharcát DFC-részről még Kotula nézi a háttérben az 1996-os osztályozó-visszavágón)

Kapcsolódó cikk:

Az Attila Kör kezdte – kilencven éve