Jókedvet teremt a sporthoz

A Herman Ottó Gimnázium tanárát Balogh Gábor, a Magyar Diáksport Szövetség elnöke a 2018/19-es tanévet lezáró, közelmúltban tartott gálaünnepségen jutalmazta meg a megtisztelő címmel.

Boldváról Miskolcra

– Húsz esztendővel ezelőtt a Boldvai Általános Iskolában kezdtem el dolgozni – mondta a kiváló pedagógus, majd így folytatta: – Aztán világra jött Dániel fiam, a szülés után pedig visszamentem dolgozni. Mivel gyógytestnevelő is vagyok, később a miskolci Károly utcában lévő Tüskevár Általános Iskolában tanítottam, az Avasi Gimnáziumban pedig óraadóként oktattam. Jött Balázs kisfiam is, majd pályáztam a Herman Ottó Gimnáziumba, ahová 2006-ban kerültem, és az intézményben 2007-ben véglegesítettek.

Bobcsák Krisztina egykor öt-hat sportágban versenyzett. Tizenöt évig kosárlabdázott, a nyíregyházi főiskolás éveiben az NB II.-ben játszott, majd az egykori diósgyőri sportoló, a Jászka Erika által vezetett csapatban szerepelt.

– A hajdani, általam kedvelt tanárom, Garbóczi Béla azt nyomatékosította, hogy egy fiatalnak több sportág felé kell nyitnia, és ugyanígy kell tennie az oktatóknak – folytatta a Herman testnevelője. – Ennek következtében magam is ezt tettem és teszem: mivel a kosárlabda mellett szertornáztam és úsztam is, így a gimiben az utóbbi kettő mellett atlétikára, floorballra, tollaslabdára és vívásra is felkészítem és versenyeztetem a gyerekeimet.

December 23-án

Arra a kérdésre, hogy mikor és kitől tudta meg a díjazását, így felelt:

– Azt tudtam, hogy Szilágyi Attila kollégám, a hermanos munkaközösségi vezetőm felterjesztett, majd az itteni díjkiosztón a diáksport helyi vezetői elárulták, hogy nem megyei, hanem országos szinten fognak elismerni. Az MDSZ-től december 23-án kaptam egy e-mailt, amelyhez a meghívót is csatolták. A küldeményt, amely meglepett, eddigi munkám elismeréseként és karácsonyi ajándékként könyveltem el. A fővárosi ünnepség több szempontból is örökké emlékezetes marad számomra. Ugyanis nem jártam még ilyen nagyszabású kitüntetés átadási ceremóniáján, amelyen a századik évében járó Keleti Ágnes, a világ legidősebb, ráadásul ötszörös olimpiai bajnoka is ott volt. Beszélgetett, viccelődött, sőt tornagyakorlatokat is bemutatott, ezért nagy hatást tett rám. Az is nagyon jólesett nekem, hogy a díjazásomra elvihettem az édesanyámat, így minden szempontból olyan volt az esemény, mint egy családi ünnepség. Itthon aztán nem győztem fogadni a személyes gratulációkat, a telefonokat, az sms-eket, a kollégáim és a diákjaim jókívánságait. A tanítványaim igencsak meghatottak, mert azt mondták, hogy az elismerésemnek éppen eljött az ideje.

Semmit nem erőltet

A kitüntetett tanár szakmai fogásairól és a hitvallásáról is beszélt:

– Nálam a kötelező sportágak alapjait mindenkinek meg kell tanulnia, ebből nem engedek. Természetesen az alapszintekről beszélek és nem arról, hogy hátraszaltót vagy cigánykereket kérek a gerendán. Azt mondják rólam, hogy szigorú és következetes vagyok. Nagyon ügyelek arra, hogy az egyéni képességeknek megfelelően osztályozzak. Az nyilvánvaló, hogy egy nyolcvankilós lánytól mondjuk talajon nem várhatom el ugyanazt a teljesítményt, mint egy ötvenkilóstól. Arra is törekszem, hogy a diákjaim sikeresek legyenek és élményekhez jussanak. Számukra igyekszem kedvet teremteni a sporthoz: tudom, hogy nem mindenki szeret futni vagy úszni, viszont sokan imádják például a tollaslabdát. Ennek szellemében semmit nem erőltetek a gyerekekre, és megengedem nekik, hogy azt válasszák, amit a legjobban szeretnek.